2020. január 25. szombat

ÖKUMENIKUS IMAHÉT 7. NAP

„… nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk…”

(ApCsel 28,2)

Megtérés: szívünk és elménk megváltozása

 „Amikor Pál összegyűjtött egy csomó rőzsét, és a tűzre tette, a meleg miatt egy vipera bújt ki belőle, és a kezébe mart. Amikor a barbárok meglátták a kezéről lecsüngő mérges kígyót, így szóltak egymáshoz: Bizonyára gyilkos ez az ember, aki a tengerből kimenekült ugyan, de az isteni bosszúállás nem engedi, hogy életben maradjon. Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja sem esett. Azok pedig azt várták, hogy feldagad, vagy hirtelen holtan esik össze. Mikor azonban hosszas várakozás után azt látták, hogy nem történik semmi baja, megváltozott a véleményük, és azt mondták róla, hogy isten.”

(ApCsel 28,3–6)

A helybeliek rájöttek, hogy Pált tévesen bélyegezték meg gyilkosként, így megváltoztatták véleményüket. A különös esemény a viperával lehetővé teszi a szigetlakók számára, hogy másképp lássák a dolgokat. Így felkészítheti őket arra, hogy Pál által Krisztus üzenetét hallják. Keresztény egységünk és megbékélésünk keresése során gyakran szembesülünk azzal a kihívással, hogy mit gondoljunk mások hagyományairól és kultúrájáról. Ez folyamatos Krisztushoz térést követel azért, hogy az egyházak megtanulják leküzdeni mások fenyegetésként való felfogását. Ennek eredményeképpen el fogjuk vetni mások lenézését, és közelebb kerülünk az egységhez. Mindenható Istenünk, bűnbánó szívvel fordulunk hozzád. Miközben őszintén törekszünk igazságodra, tisztíts meg minket mások igazságtalan elítélésétől, és vezesd egyházadat, hogy növekedjen a közösségben. Segíts elengedni félelmeinket, hogy jobban megértsük egymást és a közöttünk lévő idegent.

A nap éneke:

AZ ÚR ŐRIZŐM PAJZSOM ÉS SZABADÍTÓM