Örömünnep...

Örömünnep...

„Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz.

Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus a Dávid városában.”

(Lukács 2,10)

A karácsonyi történet talán legismertebb mondata a pásztorok fölött elhangzó angyali szózat. Örömről van szó benne, ami éles ellentéte a szomorúságnak, levertségnek. Valószínűleg azért is hangsúlyozták ezt annyira a karácsonyi „hírnökök”, mert az akkori világ hétköznapjait nem ez az életérzés szőtte át. Sok volt a megfáradt, levert ember, akik egyik napról a másikra próbáltak „létezni” a római birodalom elnyomása alatt. De vajon változott-e azóta valami? Első ránézésre sok minden, ha a technika vívmányaira és a civilizáltságra gondolunk, de ami az ember belső lelkiállapotát illeti, nem sok minden. Hiszen a ma embere is ugyanúgy rabiga alatt van, félelmei, tanácstalansága, üressége, búskomorsága által megkötözve, aki nem tudja, miért, meddig él, és mit tehetne annak érdekében, hogy változzon valami. Tud-e a ma embere örülni? Aligha. Tartós örömre, belülről fakadó, testi-lelki bajokat megoldó örömre vágyakozik a lelke mélyén, de nem tudja hol találhatja.

Körülbelül 2018 évvel ezelőtt azon a hideg téli éjszakán, a pásztorok sem ismerték az öröm forrását. De berobban hirtelen az életükbe valami egészen rendkívüli, szokatlan dolog – egy angyal az örömhírrel. Öröm – Üdvözítő? Mit akar ez jelenteni? Ha te meg én lettünk volna ott, biztosan megmagyaráztuk volna magunknak: csak fantázia, csak a képzeletem szüleménye az, amit láttam. A pásztorok azonban nem így tettek. Elmentek sietve, mert mindenáron meg akartak győződni arról, hogy van-e okuk örülni, talán életükben először hinni, reménykedni. Álom, vagy valóság? Amint megérkeztek a betlehemi jászolhoz, meglátták a csodát, a tényt, a meg nem magyarázhatót. Istent dicsőítve és magasztalva tértek vissza nyájaikhoz, hiszen szemükkel láthatták, megszületett az Isten Fia, a Megváltó.

 

Gárdonyi Gézát is megihlette a karácsonyi történetnek ez a része „FEL NAGY ÖRÖMRE!” című költeményében (részlet):

„Fel nagy örömre! Ma született,

Aki után a föld epedett.

Mária karján égi a fény,

Isteni Kisded Szűznek ölén.

Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,

Nézd csak örömmel Istenedet.

Glória zeng Betlehem mezején.

Éjet elűzi mennyei fény;

Angyali lelkek hirdetik őt,

Az egyedül szent Üdvözítőt.

Egyszerű pásztor, arcra borulj,

Lélekben éledj és megújulj!”

Jó lenne, ha hasonlóan hozzájuk, mi magunk is vennénk a fáradságot, félretennénk közönyünket, cinizmusunkat, és végére járnánk a „Jézus – históriának”. Sajnos sokan nemtörődöm módon legyintenek felette. Pedig az, amiről nem győződöm meg személyesen – mert nem teszek érte, mert nem mozdulok, nem sietek – az még nem azt jelenti, hogy az nem lehet igazság. Isten szeretné nekünk is megmutatni magát, Krisztusban szeretné a mi szívünket is betölteni el nem múló ÖRÖMMEL. Szeretné, ha mi is elindulnánk lélekben Felé és átélnénk a pásztorok Örömét.

Karácsonykor és az év vége közeledtével jó lenne számba venni, mi jelentett nekem örömöt ebben az évben, mi volt nehéz és keserű az életemben. Miért adhatok hálát és hol kell engedelmesen indulnom, hogy Isten elvehesse az üresség, a céltalanság érzését a szívemből. Jó tudnunk, hogy nekünk olyan Istenünk van, aki ma is szeretné hirdetni számunkra a betlehemi jászol csodáját, azt, hogy eljött közénk az ÚR! És ami még fontosabb – ma is itt van velünk! Szentlelke által munkálkodik a szívekben, s ahogy annak idején a pásztorok búskomorságát örömre, hálára, Isten magasztalására fordította, itt a községünkben, a gyülekezeteinkben is teheti, és teszi folyamatosan.

Az eltelt évben is sok, e világ zajában megfáradt, elcsigázott ember indult el sietve keresni ŐT, az egyetlen igaz örömöt, akiknek őszinteségét, buzgóságát élő hittel, szabadítással ajándékozta meg. Isten számtalan emberen megkönyörült, akik megtalálták a Fényt, az Örömöt Jézusban. Isten nem hagyja üresen a templompadokat. Az Ő akarata mindig az, hogy legyen népe, aki örül a Szavának, a jelenlétének, s aki örömmel, sietve viszi tovább az evangéliumot mindenhová, ahol szomorúság és sötétség van. De jó lenne, ha ki-ki nemcsak saját kis életét, családját építgetné csupán, hanem mindazokat is, akiket elé visz az ÚR, hogy csatornaként tovább áradhasson rajta a mennyei erő, szeretet, hit!

Neked mit jelent kedves olvasó a karácsony, a karácsonyi öröm? Még mindig csak azt a néhány szentimentális órát december 24. estéjén, vagy már jelenti az örömöt, hogy a kis Jézusban a Megváltó jött el, aki megoldást hoz az ember életébe, legyen az bármilyen kusza és bonyolult. Van más élet lehetősége Jézusban! Jelentse neked ezt a karácsony, hogy tudj mindig örülni, bízni, remélni. Jézusban az Immánuel jött el (velünk az ISTEN), aki szeretné neked is elmondani, miért formált meg téged és mi volt a gondolata, terve felőled. Akarod tudni? Vagy még mindig tiltakozol és megmakacsolod magad, legyintve, gyáván, megfutamodva, hogy ez badarság? Sok újjáteremtett élet kiáltja feléd: - nem az! Hiszen újjáteremteni, gyógyítani, a jövőre tekintő perspektívát adni csak az élő Isten tud. Semmilyen újszerű praktika, semmilyen emberi kezdeményezés és elgondolás nem képes az ember szívét áthangolni szeretetre, örömre, könyörületre és céltudatos életvezetésre. Erre csak az élő Isten képes, aki eljött közénk Jézusban és általa kiáltotta bele a világba mindazt, amire annyira vágyik ennek a kornak az embere is, csak épp rossz helyen keresi.

Jézus szeretné ezen a karácsonyon elmondani neked, miért jött el kisdedként Betlehembe, és szeretné számodra világossá tenni, hogy Ő meg tudja változtatni az életed, és meg tudja tölteni olyan tartalommal, amelynek birtokában soha nem leszel elégedetlen. Vedd a fáradságot és siess te is a betlehemi pásztorok példáját követve, és győződj meg Jézus valóságáról! A Szentírás ma is szól azokhoz, akik vágyakoznak Isten után, és minden egyes igehirdetés eszköz abban, hogy Jézus a te szabadító és üdvözítő Istened legyen! Ragadd meg a lehetőséget, amíg teheted, hogy megörvendeztethessen téged is Istened!

Mihály Sándor