Örömhír

„…íme, hirdetek nektek nagy örömet…” (Lk 2,10)

 

A fényes díszek csillogása, az örömteli karácsonyi énekek hangja, a boldog gyermekek és a karácsonyi üdvözletek olykor azt a lát­sza­tot keltik, hogy az Úr Jézus Földre jöttének mindenki örült és örül. De ez manapság sem igaz, és soha nem is volt az.

 

Jézus megszületésének a híre vegyes ér­zel­meket váltott ki. A bölcsek boldogan fogadták, és imádták a Megváltót. „Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örö­mük” (Mt 2,10). De He­ródes királyt aggodalom és féltékenység töl­tötte el, amikor tudomására jutott a hír, ezért megpróbálta megtalálni és megölni a kis­gyer­mek Jézust (Mt 2,3-4;16). A legtöbb ember azonban nem érzékelte a történtek jelentőségét.

 

Napjainkban sokan tisztelik az Úr Jé­zust, és örülnek az üdvösségüknek. De…

 

Sokan gyűlölik Őt. Rosszallásukat feje­zik ki, ha a karácsonyi üzenetet Jézus szüle­téséhez kapcsolják akár családi körben, akár nyil­vános helyeken. (Inkább beszéljünk csak úgy álta­lánosságban szeretet­ről és békességről!) Mások közönyösek, az ünnep igazi jelentésével és jelentőségével nem törőd­nek. Nem foglal­koz­nak azzal, hogy kicsoda az Úr Jézus, és miért jött. Nem gondolnak arra, hogy szük­séges a bűnbánat, a hit, hogy elfogadják Őt Megváltó­juk­nak.

 

És te hová tartozol? A gúnyolódók közé? A közönyösök közé? Ha figyelmen kívül hagyod Meg­váltód meg-megújuló hívását, akkor visszautasítod Őt.

 

A karácsonyi örömhír vá­lasztást sürget. A döntés pedig minden­kinek személyes ügye. Ha még eddig nem készítettél helyet a szívedben az Úr Jézusnak, ne halogasd, és akkor Ő is helyet készít számodra a mennyben.

 

Mihály Sándor