Itt a nyár...

Itt a nyár, sok napfényes reggellel és enyhe, csillagos éjszakával. De hogyan kezdjük el, éljük meg és fejezzük be napjainkat? Csupán úgy, mint munkával teli, fáradtságos órák ismétlését? Vajon eszünkbe jut hálát adni Isten gondviseléséért naponta többször is? Hiszen minden egyes nap értékes ajándék Istentől.

Az ismétlés nem feltétlenül unalmas dolog, sőt nagyon hasznos lehet. Gondoljunk pl. a Biblia olvasására, vagy az énekekre, zenei darabokra. Minél többször olvassuk, hallgatjuk őket, annál jobban elmélyedünk bennük. Életünkben sok dolog ismétlések árán válik tulajdonunkká.

Ha naponta többször hálát adunk, az elmélyíti az Istennel való közösségünket. A zsoltáríró ezt így fejezi ki: „Naponta hétszer dicsérlek téged igazságos döntéseidért” (Zsolt 119,164). Felismeri és elismeri Isten igazságos eljárását, és gyakori imával válaszol rá. Dávid „…reggel, délben, este…” kiáltott Istenhez (Zsolt 55,18), és az Úr meghallotta. Dániel „…napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is szokta” (Dán 6,10). Pál apostol így buzdítja a thesszalonikaiakat: „…szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok…” (1Tesz 5,17-18)

Tőlünk milyen visszhang jut Isten elé irántunk tanúsított atyai szeretetéért? Mit vált ki szívünkből mindaz, amit értünk tett és tesz az Úr Jézus Krisztusban? Ő, aki azt mondja: „Örök szeretettel szerettelek…” (Jer 31,3), mennyi hálát és imádatot kap tőlünk naponta?

Ha Istennek ez a nagy szeretete nem szorongat bennünket, akkor eltompulunk, imáink megszokottá válnak, üresek lesznek, hamisan csengenek, és csupán rutinból hangzanak el. Ezzel szemben milyen megelevenítő, amikor hamisítatlanul jut Isten elé szívünkből a hála és az imádat naponta többször is!

„…az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának”

(Jn 4,23).

Mihály Sándor