"Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából, amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel."
(Efézus 1:7)
Egyik oldalon az emberi butaság, féltékenység, irigység és aljasság azok részéről, akik maguknak gondolták azt a dicsőséget, hogy a zsidóság megmaradt a világban. Másik oldalon a megdicsőülés és megváltás szent eseménye. Az eredményt Isten hirdette ki, annak az üdvtervnek véghezvitele és befejezése során, amelyet már a világ teremtése előtt eldöntött szeretete által, saját akaratából és tetszése szerint, nemcsak a zsidóságra nézve, hanem az egész emberiségre vonatkozóan.
Amikor az Úr Jézus Krisztusban kijelentette magát, garanciát vállalt a megváltásra, amelyet személyválogatás nélkül, minden egyes embernek kegyelemből felkínált, és megígérte az új eget és új földet (Ézs 65:17; Jel 21:1-5), ahol az üdvösség gyönyörűségében valósul meg az ember számára Isten akarata. Isten úgy vonta be tervébe az embert, hogy rögzíti: mindennek alapja a hit, ami nem fenyegetettségből származik, hanem az ő üzenetéből, Jézus Krisztus beszéde által.
Ez a beszéd pedig az Ige, maga Isten.
"Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige." (Jn 1:1)
"Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal." (Jn 1:14)
"...a te igéd igazság." (Jn 17,17)
A kör bezárult. Isten = Ige = Jézus = Krisztus = Igazság. Őt csúfolja meg az ember nagypénteken. Az aljasság, a gonoszság csúcsa a mélység legalja. Az Úr Jézus előző nap az imájában jelentette az Atyának: "...elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál..." (Jn 17:4) Kinek, kiknek, mit, hol, mikor, miért, mivel, kiért, ki ellen és kinek a dicsőségére? Kinek a felhatalmazásából, kinek a végrehajtásában és milyen indítékból? Ez a beszámoló döntő az emberiség történetében, hitéletében és üdvösségében való reménységében. Ezzel a beszámolóval Jézus Krisztus váltót állított ki az emberiség számára. Kereszthalálával pedig beváltotta, minden ember számára elérhetővé, kézzel foghatóvá tette azt az értéket, amely ennek a váltónak a fedezete: Isten léte, valósága és ígérete; az üdvösség és az örök élet maga. A végrendelet, az "utolsó szó jogán" a halál küszöbén, de a győzelem biztos tudatában, a mérhetetlen szenvedésben hangzik el Krisztus hét szava már a kereszten, ami tulajdonképpen összefoglalja mindazt, amit az Úr üzent és Jézus Krisztus elvégzett itt a földön.
A kivégzőosztagra vonatkozóan és átvitt értelemben is a feloldozás, a bűnbocsánat cselekménye: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!" (Lk 23:34) A latorra vonatkozóan, de minden bűnösre, a sohasem késő tényében a megváltás, a bűnbocsánat és az örök élet ígérete: "Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban." (Lk 23:43) A gondoskodás, a szeretet, a tiszteld apádat és anyádat törvényi örökség: "Asszony, íme, a te fiad! ...Íme a te anyád!" (Jn 19:26-27) Az élet vize az, ami az ő áldozatában jelenik meg, aminek forrása az Atya: "Szomjazom." (Jn 19:28)
Jézus Krisztus szolgai formában folytatott tevékenysége lezárult. Elvégezte a rábízott munkát. "Elvégeztetett." (Jn 19:30) Mielőtt még a sátán ellen harcba indult, lelkét az Atyának ajánlja a hűséges Fiú: "Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!" A döbbenet, a fizikai fájdalom felett ezt a fájdalmat az hatványozta még, hogy Jézus nemcsak az emberek által maradt magára a világ bűnével, hanem átmenetileg az Isten is elhagyta őt. " Éli, éli, lamá sabaktáni! azaz: "Én Istenem, én Istenem miért hagytál el engemet?" (Mt 27:46) Elképzelhetetlenül nagy fájdalom ez, amitől Jézus Krisztus megóvott minket, mert ő soha, egy pillanatra sem hagy magunkra bennünket. Mert "Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából, amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel." (Ef 1:7) Magasztaljuk őt ezért!
Mihály Sándor