Nagypéntek, Húsvét - versek és ige

Nagypéntek, Húsvét - versek és ige

Vargha Gyuláné: A KERESZT

Nehéz az út, a nap pörkölni kezd,
Alább száz kő éle vág,
A hegyre föl- vállán súlyos kereszt
Az Úr roskadva megy tovább.

De itt a cél, elérve Golgota:
Az Úr meg fog pihenni már? –
Ki súlyos terhét fölvivé oda,
Jutalma ím: kereszthalál.

De Ő magára vette bűneink,
A büntetést viselni kész.
A hulló vérre Atyja rátekint:
Ez bűnt eltörlő szenvedés!

Követni vágyod Mestered s Urad?
Vedd föl te is keresztedet,
Amerre Ő járt, azt a szent utat,
E nélkül járni nem lehet.

S ne csak viseld, mit Jézus rád adott,
Keresztre add önmagad,
A Golgotán, ha „én”-ed már halott
Számodra teljes üdv fakad.

A Golgotának drága titka ez:
Nem érted csak, helyetted is,
Míg bűnödért bocsánatot szerez,
Ítélet ez feletted is.

Onnan felülről int feléd a cél,
Hogy szent örömmel valljad ezt:
„Élek nem én, mert bennem Krisztus él,
Győztes lett rajtam a kereszt!”

 

Szabolcska Mihály: HÚSVÉT

Miért keresnéd Őt a sírba
Hisz nincsen ott, mert nem halott.
Halál bilincse szétszakítva,
Az Úr Jézus feltámadott!
A Golgotán volt az ítélet,
Ott gyõzte le a bűnt s halált.
A sírból most kikelt az élet,
Az ígéret valóra vált!
A Golgotán Õ meghalt érted,
Ó bűnös szív, ezt ne feledd.
A Golgotánál hajtsd meg térded,
És sírva sírj bűnöd felett.
De nagypéntekre jött a húsvét,
Örülj, ujjongj bűnbánó szív,
Az Úr életre kelve ismét,
Örökre él s életre hív!

 

 

FELTÁMADT

Nemrég volt Karácsony; amikor az Úr Jézus születését ünnepeltük, és már itt van Nagypéntek, Húsvét. Tudjuk a Bibliából, próféciákból, hogy Ő azért született, hogy meghaljon helyettünk, a Golgotai kereszten. Noha óriási dolog, hogy Isten emberré lett és itt élt a földön, hozzánk hasonlóan - de bűn nélkül; azonban még nagyobb dolog, hogy meghalt érettünk!

A feltámadás kérdése, problémája minden korszakban érdekelte, s így ma is érdekli az embereket. Sokakat csak annyiban, hogy valójában volt-e, avagy lesz-e feltámadás? Másokat közelebbről is érdekel ez a tény, ezért azt is szeretnék tudni, ha volt akkor hogyan történt, ha meg lesz, hogyan fog történni, és milyen is lesz valóban a feltámadott test. Istennek Igéje elmondja mindazt, amennyit nekünk tudni kell róla, habár még sok részlet érdekelné és érdekli a kíváncsi természetű embert; de mindent nem jelentett ki az Úr.

Az Ige számunkra csak annyit mondd, hogy a meghalt Jézust a hét első napjának kora reggelén keresték azok, akik szerették, és nem találták. Kezükben volt a kenet, szívük tele volt bánattal, keserűséggel, szemük megtelt könnyel, mert akit nagyon szerettek, ím, halott. Ráadásul még a megholtat sem találják. Létezik az, hogy még a mi drága Jézusunk holttestét is elvették? Addig amíg a két férfiú fényes öltözetben melléjük nem állt, és nem közölték velük a jó hírt, míg a feltámadottat fel nem ismerték, addig életük élettelen, reményvesztett és sötétségbe süllyedt volt.

Ilyen ma is az életük mindazoknak, akik nem tudnak hinni, akik kételkednek Jézus Krisztus feltámadásában. Pál apostol nekünk is mondja: "Ha Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a mi hitünk!" Nagyon elszomorító hívő emberektől azt hallani, vigyázniuk kell, hogy ne vétkezzenek, hogy el ne veszítsék az üdvösségüket. Talán az is elő-elő jön ilyenkor a gondolataikban, hogy még sokat kell tennünk ahhoz, hogy a mennybe juthassunk, hogy üdvözülhessünk. Egy éneknek a sora jutott az eszembe, ami szépen kifejezi a választ erre. ,,Azért jött Jézus, hogy megkeressen, a kárhozattól megmentse lelkem..."

S mi lenne, ha nem támadott volna fel? Hősi halálát ünnepelhetnénk csak. Nekünk élő Krisztusunk van! Ezért van a három ünnep együtt a Bibliában. Születés nélkül nincs élet. Ha valaki él, az meg is hal. A legnagyobb csoda, amit egyedül csak az Úr Jézusnál, az Isten egyszülött Fiánál tapasztalunk meg, hogy Ő meghalt, de fel is támadott! "És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig." (Fil 2:8)
Jézus a keresztfán azt mondta: "Elvégeztetett!" Tehát, ami el van végezve, ahhoz nem kell semmit se hozzátenni. Milyen csodálatos: Ő szenvedett, hogy nekünk ne kelljen. Ő halt meg, hogy mi éljünk. Ő elvégezte, amiért jött! Hálásak vagyunk a Nagypéntekért, de még hálásabbak vagyunk a Húsvétért! Az új élet kezdetéért! A feltámadásért, az öröm ünnepéért. Ez a Keresztyénség. Nem csak emberi vallásosság, emberi szokások. Ő él és mi is élünk! - ez a húsvét üzenete, értelme, örömünk forrása. Ahol élet van, ott öröm van. Nem szeretjük megbántani azt, akit igazán szeretünk. Nem akarunk ellene vétkezni. Mindenben igyekszünk a kedvében járni. Hálásak vagyunk Jánosért, aki rámutatott Jézusra: "Imé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!" (János 11:29) Aki Hozzá megy, "semmiképpen ki nem veti"! Az egész világért meghalt. Azoké lesz, akik Őt magukévá teszik.

A tavasz, a sok szép virág emlékeztet az új életre. Mikor a virágot levágod a tövéről, már megszűnik élni, elhervad, aztán ki kell dobni. Ilyen az az élet, aminek nincs kapcsolta Jézus Krisztussal, az Élettel: ott a halál munkálkodik. A János Evangéliuma 15. részében ez gyönyörűen le van írva. Ő az élet. Ha a sírban maradt volna, mindezt nem mondhatná magáról és nem lehetne reménységünk. Nekünk élő Krisztusunk van! Ezért énekeljük ezt, minden nyelven: Halleluja és Hozsánna!

Gondolkozzunk el nagyon komolyan ezekben a napokban, amikor Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük, ki tudja már hányadik alkalommal életünk folyamán, és igyekezzünk, hogy mi is e boldog és szent nép közé tartozzunk, amely meghalt a világnak, s amely részese lesz az első feltámadásnak.

(mi-sa)