Ha visszatekintünk az elmúlt évre, minden nehézség ellenére elmondhatjuk: „Mindeddig megsegített bennünket az Úr” (1Sám 7,12). Ő volt, Ő van, és mindörökké lesz!
A 18. zsoltár így szól erről:
- „Az Úr az én kőszálam.” Ez a szikla szilárd alap, amelyen biztosan állhatok, építhetek rá, és az élet viharai sem árthatnak.
- „Az Úr az én váram.” A váron belül biztonságban élhetek, hiába támad az ellenség. A védőfalak körülvesznek minden oldalról.
- „Az Úr az én megmentőm.” Isten maga gondoskodik rólam, és kiment a veszélyből, mert törődik velem, fontos vagyok neki.
- „Az Úr az én Istenem.” Mindenható, örökkévaló, legyőzhetetlen Isten, én pedig az Ő gyermeke. Ő megtart, megerősít, és csodálatos közösségben élhetek vele, az én Istenemmel!
- „Az Úr az én pajzsom.” Előttem áll, mint védelmezőm. Az ellenség nyilai nem érnek el, mert Isten az én pajzsom.
- „Az Úr az én hatalmas szabadítóm.” Kiemel a bajból, sasszárnyakon hordoz, és tollaival befedez. Nem hagy el. - „Az Úr az én fellegváram.” Magasra épült erődítményem, legyőzhetetlen erő és biztonság, amely garancia a jelenre, a jövőre egyaránt. Mindezt nemcsak Dávid, a zsoltáríró mondhatta el, hanem Isten minden gyermeke.
Ezzel a hittel és bizalommal érdemes előre tekintenünk a jövő évre is. Nem arról van szó, hogy nem lesznek gondok, nehéz napok. De vigaszunk ez az ígéret: „Minden gondotokat Őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Pt 5,7).
Mihály Sándor