„Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében!

Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa!

Hozsánna a magasságban!”

(Márk 1,10)

Virágvasárnapon a természet már általában megmutatja tavaszi ruháját, jó néhány növény virágba borul. Minden hirdeti Isten hatalmát, az élet örömét, a megújulást. Ezzel az érzelmi hangulattal szívesen ott lennénk Jézus mellett az ünneplő tömegben! Hangosan kiáltanánk a „Hozsannát”, és a tanítványokkal együtt élveznénk a dicsőség örömét! Ez az alkalom azonban nem egészen arról szól, még ha annyira szeretnénk is. Itt nem egy győztes hadvezér érkezik vissza a diadalmas ütközetből seregével. Az ilyenfajta ünneplések a rómaiknál megszokottak voltak, de a zsidó nép számára távoli reménynek tűnt csak.

A nép a Szabadítót várta, a Kiválasztottat. Jézusban még nem a győztest látták, hanem a lehetséges vezetőt, az Isten által felkent uralkodót. „Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében!  Ezt kiáltozták, amelyben a hozsánna a zsoltáríró szerint azt jelentette: „Segíts meg, segíts már, segíts hát!”. Krisztus jeruzsálemi bevonulásakor a megérkezett segítséget köszöntötték. Olyan ez, mint amikor az ostromlott város védői meglátják a régen várt felmentő sereget; még tart az ostrom, de a remény visszatért. Van segítség! Ez egy történelmi felismerés volt, amire Megváltónk előre készült. Ezt az alkalmat ő készítette elő, és most jött el az idő, hogy mindez megtörténjen.  Jézus, ott az Olajfák hegyén, már látta a várost, a házakat, a templomot, amit meg fog tisztítani, látta a főpap udvarát, ahol arcul ütik, látta a Golgotát, ahol meg fogják feszíteni. Látta az ünneplő sokaságot, azonban látta azt is, hogy nagypénteken a gyűlölettől elvakult emberek „feszítsd meg!” –et fognak kiáltani. A tömeg nagy része Krisztusban nem a békesség fejedelmét vélte felfedezni, hanem az elnyomottak élére álló és őket győzelemre vezető vezért. Úgy gondolták, hogy az ő problémájuk megoldásához kell a segítség. Ez a tévedés is hozzájárult a további eseményekhez.

Mi milyen segítséget várunk Urunktól? Mit érzünk bajnak, rossznak az életünkben? A világjárványt, a velejáró emberi áldozatokat, köztük sok keresztény testvérünket. Azt, hogy kevés a pénzünk, hogy irigység van szívünkben, hogy mások megkeserítik életünket, hogy nem tudunk önzetlenül szeretni? Ne feledjük, hogy Jézus a bűnösöknek jött segíteni, nem pedig az elégedetleneknek! Ne mulasszuk el azokat a lehetőségeket, döntési helyzeteket, amelyeket az Úr készít el számunkra! Ekkor kell kiáltanunk és segítséget kérnünk! Ekkor kell Jézusban, felismerünk az egyetlen lehetséges segítséget!

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta,

hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

(János 3,16)

Ezekkel a gondolatokkal kívánom, hogy az örvendező virágvasárnapot követő mélységes gyászunkat, áldott feltámadási ünnep váltsa fel!

Mihály Sándor