Feltámadott a Krisztus

Feltámadott a Krisztus

Ezzel a címben idézett köszöntéssel üdvözölték régen egymást a templomba-imaházba tartó emberek húsvét vasárnap reggelén, a válasz pedig így hangzott rá: Bizonnyal feltámadott! "Húsvét van nagy ünnep örömnap"írja a népszerű és sokszor énekelt karének írója mintegy ráirányítva a figyelmet az ünnep jelentőségére.

Bizony a feltámadással és később a mennybemenetellel beteljesedett, elvégeztetett a megváltási mű, amely az Úr Jézus Krisztus csodálatos fogantatásával kezdődött, születésével folytatódott, amelyben végigkísérhettük az Ő életét tanításait, csodáit, és ahol eljuthattunk vele megváltási műve és földi élete legtragikusabb, legmegrázóbb pontjához, nagypéntekhez. Szinte érezhettük a korbács ütötte sebek fájdalmát, a töviskorona szorítását, a megaláztatások sorozatát, a kereszthordozás nehézségét és végül a szegek ütötte sebek és a lándzsaszúrás borzalmát. Még hallhatta a farizeusok és a nép egy részének csúfolódását a "feszítsd meg-et", de láthatta riadt tanítványai egy csoportját, édesanyját és talán lelki szemeivel látott téged és engem, a megváltandók és megváltottak nagy seregét, akikért az életét adta.

Akik megfeszítették azt gondolták, hogy ezzel vége az életének, tanításának, munkásságának. Azt hitték, hogy végeztek egy tévtanítóval, de azért egy kicsit hittek is benne, mivel kijelentette, hogy három nap múlva feltámad. Biztos, ami biztos alapon őrséget rendeltek a sírja mellé. De innen már nem úgy történt semmi, mint ahogy ők elgondolták, mert jött az angyal. Az őrség elmenekült és a feltámadás megtörtént, pontosan úgy, ahogy az Úr Jézus megjövendölte, mert az Ő teste nem maradhatott a sírban. Így lett teljes az a mű, amely mindannyiunkért történt.

Bizony mindannyiunkért, benne személyesen érted és értem is és most a feltámadást ünnepelve belém hasít a felismerés, hogy nagyon sokszor idézem vissza képletesen nagypéntek fájdalmát, mert sokszor ütök szöget Jézusom testébe bűneimmel, kicsinyhitűségemmel, esetleges hűtlenségemmel, de vigasztal, hogyha elé hozom, Ő a golgotai kereszten kifolyt vére által megtisztít, és megújult élettel folytathatom utamat vele. Talán vagyunk így többen is, akiknek szükségünk van a kegyelemre. S ha talán éppen egy próba kellős közepén vagy, talán kilátástalan a helyzeted valami miatt, talán családi gondok gyötörnek, vagy betegágyon szenvedsz és már vége felé tart a türelmed, vagy épp feladni készülsz mindent, mert már nem tudod mit tegyél csődtömeg életeddel, akkor jöjj a Golgotához! Most jöjj a feltámadotthoz, mert most van a kegyidő. Lehet, hogy holnap késő lesz. Jöjj, mert az Úr Jézus rád vár, legyél bármilyen helyzetben, csak nála lelhetsz a szabadulásra, örömre, békességre, és életed végén pedig örök életre az üdv honában.

Húsvét, feltámadás, lehet, hogy sokaknak csak nyuszi-ünnep, a locsolkodás, a sonka és a kulináris élvezetek ideje, de nekünk sokkal több ennél. A Feltámadott ünneplése, hála a kegyelemért, hála azért, mert egykor mi is feltámadunk és lehet boldog találkozásunk Vele az Ő országában, ahol már nem lesz szenvedés és gyötrelem, csak öröm és boldogság!

Ünnepeljünk hát így, támadjon fel életünkben, szívünkben, lelkünkben, hogy be tudja azt tölteni teljesen, hogyha valaki ránk köszön "Feltámadott a Krisztus" igaz szívvel és örömmel tudjuk válaszolni "Bizonnyal feltámadott" az én életemben is!

Mihály Sándor