Éhség a „mindennapi kenyér” után

Testünknek minden nap szüksége van kenyérre. Ha egy napig csak másféle ételt eszem, „kenyér-éhségem” támad, vágyom újra egy karéj igazi kenyérre.

De milyen az a kenyér, amit eszünk? Olcsó, gyári, felfújt, tartósított, szeletelt? Vagy a péktől vesszük közvetlenül? Vagy talán magunk sütjük? Talán ez utóbbi egyre gyakoribb azok körében, akik egy kicsit jobban odafigyelnek arra, mit is esznek. Milyen szempontjaink vannak, minek alapján választjuk meg ételünket? Legyen olcsó? Vagy odafigyelünk arra, milyen alkotórészei vannak? Egyre több az ételallergiás, érzékeny ember közöttünk, - nekik kötelező körültekintően odafigyelni minden élelmiszer összetevőire, amit megesznek. Nem ehetnek meg akármit. Bennük kialakul egyfajta sorompó, ahol minden először megáll, és mérlegelni kell, hogy fogyasztható-e. 

De vajon fontos-e számunkra a „lelki kenyér” is? Van lelki „kenyér-éhséged”? Észreveszed-e, ha egy nap elmarad az igeolvasás? Éhezed-e a mindennapi éltető mennyei kenyeret? Figyelsz a „lelki kenyér” minőségére is? Csak a gyors Ige + igemagyarázat kell, amit helyetted kifejtenek? Vagy esetleg „magad sütöd ki”, hogy mit is jelent egy Ige a személyes életedben? Egyre több mindenre rávilágít Isten igéje által az életünkben. Jó a mindennapi igemagyarázat olvasás is, különösen is az újszülötteknek fontos a „tápszer”. De ha növekedni akarsz, ne csak az instant Igén élj. Engedd, hogy Isten maga bontsa ki számodra az üzenetét. Olvasd folyamatosan a Bibliát.

Legyél érzékeny arra, mit fogadsz el, mit akarnak „megetetni” veled ebben a mai világban. Sokféle lelki táplálékot kínálnak, aminek vizsgáld meg az eredetét, az összetevőit, mielőtt lelki éhségedet csillapítod vele. Jézus mondja: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” (János 6,35). „Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!” (Zsoltárok 42,2).

Mihály Sándor