Az élet győzelme

Az élet győzelme

 

Mennyei garancia kell az élethez és a halálhoz:

Boldog, ki élő hitre lel Jézusban, és hálával áldoz.”

(Füle Lajos: Garancia)

 

Hosszú tél után, sok-sok várakozás nyomán, ránk ragyog Isten áldott tavaszi napja. A hosszú tél próbára teszi testünket-lelkünket. Olykor-olykor még aggodalmaskodunk is: vajon nem feledkezett-e meg rólunk Isten? Nem akar-e tavasz nélkül hagyni, megfosztani attól a drága indíttatástól, megújuló hittől és reménységtől, életörömtől, mellyel minden tavasz érkezésével meg szokta ajándékozni gyermekeit? Isten a világot átható intézkedéseivel nem siet és nem késik, s mégis mindenhová elérkezik. Amiben kételkedtünk, ami után annyit vágyódtunk, itt áll előttünk. A természet megújulását minden tavasszal csodálattal szemléljük. A fák és a bokrok kipattanó rügyei, a földből kibújó zöld hajtások, a madarak hajnali kórusa hirdeti mindenkinek a megújulás, valamint egy új élet kezdetét. Az élet győzelmét a halál felett. Indul az élet erdőn, mezőn, fűben, fában, virágban; indul az élet kertek alján, a rög alatt és a barázdákban! Munkás kezek, munkás életek a tavaszi szélben és fényben nekilendülnek, hogy teljesítsék Isten tervét, szívünk hálától dobban s halljuk a pacsirta dicsérő énekét. Mi más volna ez mint nagy győzedelem Isten által. A tavasz győzelme a tél felett, az élet győzelme a halál felett! Bizonyosság afelől, hogy Istennel győzedelmet nyerünk.

 

A keresztyén ember számára ezt hirdeti a húsvét ünnepe is: az élet győzelmét a halál felett. Az Úr Jézus Krisztus golgotai áldozata „megtörte a halál erejét”, és eltörölte a bűneinket. Majd győzelmes feltámadása egy új életet hozott számunkra, az örök életet. Ahogy a tavaszi rügyek levelekké, virágokká majd gyümölcsökké fejlődnek, ahogy a madarak éneke fészekrakást és fiókákat jelent a jövőben, az új élet jeleinek a mi életünkben is láthatókká kell válniuk, gyümölcsöt kell teremniük. Ez folytonos lelki-szellemi növekedést, megújulást jelent a mindennapi életben: „…felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására álladóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt” (Kol 3,10). Ennek a győzelmes életnek a hirdetése folytonos felelősséget jelent a hívő ember számára: „Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben” (2Kor 4,10). Ha úgy véljük, vagy azt tapasztaljuk, hogy ez a harc sokszor nehéz, drága reménységünk van Istenünk ígéretében: „… aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít… Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra” (2Kor 4,14-16).

 

Közel kétezer esztendővel ezelőtt egyszer csak feltűnt a vágyó lelkek életegén Jézus, mint sugárzó tavaszi nap, hogy mélységes istenhitével, szelíd jóságával, felebaráti szeretetről és békességről szóló prédikációjával, fényt, melegséget, életkedvet árasszon azok szívébe, lelkébe és életébe, akik addig dideregve fáztak s kedvetlenül vonszolták megvetett, jogaitól megfosztott, nyomorúságos életük minden terhét. Megérkezett a tavasz, Isten által a nagy győzedelem, hogy áttüzesítse a sápadt arcokat, s az élet igazi céljára és értelmére ébressze a tétován bizonytalankodókat, a céltalanul bolyongókat. Isteni küldetéséből világot lélekformáló erőt sugárzott minden megnyilatkozása és egész prófétai tevékenysége, a gyötrő, nehéz helyzetekben tanúsított magatartása pedig bizonyossága volt annak a törhetetlen hitnek és meggyőződésnek, melyet a zsoltár így fejez ki: „Istennel győzedelmet nyerünk". A Golgotán felállított kereszt nem jelentette a végleges megsemmisülést; a szomorú, szívet-lelket rázó tragédiával nem „végeztetett" el minden, mint ahogy azt egyesek várták és remélték. Ellenkezőleg: megszületett húsvét s létrejött ezzel egy időben a világon eladdig páratlan győzedelem, a jézusi eszmék és tanítások diadala! A jézusi életeszmék győzelmének éppen a mi keresztyén földi létünk az egyik legdöntőbb bizonyítéka. Amikor nem azon vitázunk, hogy az első húsvét reggelén történt-e csoda vagy nem; kikelt-e a sziklasírból életünk nagy tanítómestere vagy nem, hanem ehelyett boldogan ünnepeljük az élet győzelmét, mert szívünk-lelkünk éhezi és szomjúhozza, szükségét érzi mindannak amiért hajdan Jézus élt, tűrt és szenvedett. Az ő tanításai nem veszítették el időszerűségüket kétezer esztendő után sem. Azoknak fényét, hatóerejét nem koptatta le, nem semmisítette meg az évszázadok zúgó, haragos vihara. A jézusi eszmék győzelmének örömét nem fojtotta el az idő, az ma is sugárzik a lelkek mélyén, mert Isten adta ezt a győzedelmet és Isten vigyáz erre a tiszta húsvéti örömre is. Sőt minden évben megújítja és megerősíti, hogy megszépítse életünket, megszilárdítsa hitünket, elmélyítse szeretetünket, kiszélesítse jóakaratunkat, s a békességesen fejlődő, tökéletességre hivatott emberi élet szolgálatába állítson.

 

Nehéz feladat? Nehéz szerep? Minden bizonnyal nem könnyű, de nem lehetetlen, s annak betöltése feltétlen szükségszerű ma is. Mert jóllehet sokat változott Jézus óta az emberi élet, új és ú j szemléletek és igények, életlátások és eszmék születtek, buktak meg vagy győzedelmeskedtek a maguk módján és eszközeivel, de ma is áll a tétel: gonoszságot, gyűlöletet és háborúságot támasztva nem töltheti be isteni rendeltetését a legkisebb közösség vagy társadalmi forma sem. Időtálló győzedelmet csak az emberi jó tulajdonságok, a hamisítatlan lelki és szellemi értékek arathatnak ma is. Jézus, a mi példaképünk, ezerszer nézett a gonosz szemébe, minden próbát dicsőségesen állt ki, és megmaradt jónak. Minket egy-két eset is olyan könnyen megingat, könnyen a gyűlölet szolgálatába állunk és oly hamar megrendülünk az életpróbák súlya alatt.

 

Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus értünk született meg erre a bűnös földre, bűneinkért vállalta a szenvedést, a keserves kereszthalált. Csodálatos feltámadása új életet hozott és ezt jelenthet számunkra, a mennyei Atya mellett most is közbenjáró szolgálatot végez értünk, örökkévaló helyet készítve ott számunkra. A világban mindebből alig maradt valami. Helyébe új istenek, új keresztek, új „szolgálatok” léptek: – formális, de káprázatos ceremóniák, – egymást túllicitáló költekezések, – a telhetetlen pénzszerzési kényszer, – léha és bűnös szórakozások, időtöltések, – kényelemszeretet és közömbösség.

 

Húsvétkor a feltámadás ünnepén emlékezzünk a lényegre, és ez indítson bennünket őszinte alázatra és imádatra Megváltónk keresztje alatt!

 

Mihály Sándor