Május talán az év legszebb hónapja ezen a féltekén. Májusban virágba borulnak a fák, kibomlik az élet a természetben. Virágzó, pompázó kertekben járhat az ember. Májust a szerelem hónapjának is nevezik. S májusban köttetik a legtöbb házasság. Ez a hónap azonban az édesanyákról való megemlékezéssel és az ő ünneplésükkel kezdődik.
Anyák napja. Nemzedékek folytonosságában ismétlődik ez a kedves ünnep. Méltó az anyákhoz, méltó a fiakhoz és lányokhoz. Az anyák napja a legérzelemteljesebb ünnep a világon. Az igazi anyaság nem pusztán a gyermekszülés következményeivel járó biológiai tény. Hiszen hallunk olyan anyákról, akik eldobják éppen megszületett gyermeküket. S van olyan anyai viselkedés, amely ezt a felháborodott kérdést váltja ki belőlünk: "Hát anya az ilyen?!"
A Szentírásban van néhány olyan asszony, akiknek anyasága rendkívüli volt. Éva, Sára, Anna, Erzsébet, Mária. Miközben az édesanyákra gondolunk, ezek a bibliai konkrét példák jelenjenek meg most lelki szemeink előtt!
A Biblia tanúsága szerint Ádám nevezte el feleségét Évának, s e szó jelentését is megtaláljuk 1Móz 3:20-ban: ,,Az ember Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett az anyja minden élőnek." Már Éva átélte az anyaság rendkívüli dimenzióit. Azt hihette, hogy elsőszülött fiúgyermekében megszülte a megígért "magot" (1Móz 3:15). Majd "leheletnyi" életre szülte Ábelt, akit testvére gyilkolt meg. De azután megszületett az újabb fiú: Séth, akit - vallomása szerint - Istentől kapott Ábel helyett! (1Móz 4:24) Az emberiség ősanyja egyben egy családanya is volt annak minden örömével, harcával, áldott terhével és reménységével.
Sára a választott nép ősanyjává lett Isten akaratából. Azt is mondhatnánk, hogy mindennek ellenére anya lett. Át kellett élnie a meddőség gyötrő állapotát, mely meghatározta földi élete legnagyobb részét. Majd 90 évesen megszülte egyetlen fiát, akitől a választott nép elszaporodott. Sok édesanyát bátorított már az először neki szóló üzenet: "Van-e valami lehetetlen az Úr számára?" (1Móz 18:14)
Sámuel édesanyja, Anna, annak az anyának a példája, aki le tud mondani Istennek adott áldozatként arról a gyermekéről, akit annyira várt, aki élete értelmét és saját élete tiszteletét és a megbecsült feleség helyzetét jelentette. A sok keserűség, a sok imádkozás, a nagy szent fogadalomtétel és annak megadása, a nagy várakozás és végül a beteljesült öröm után az önként vállalt lemondás következett. Majd a lehetőség szerinti folyamatos anyai gondoskodás a silói szentélybe látogatva évenként. De átélhette Isten "kárpótló" áldását a családi életében: "...és még három fiút és két lányt szült." (1Sám 2:21)
Erzsébet, bemerítő János édesanyja rendkívüli élményének megsejtéséhez elég végiggondolnunk a következő életképet: egy idős szent asszony a szolgáló papi családból hat hónapja áldott állapotban van. A furcsa és rendkívüli élethelyzetre való tekintettel a korábbi mindennapi életéből félrevonulva csendes hegyi környezetben él. Meglátogatja őt egyik fiatal lány rokona, aki amikor belép a ház ajtaján, tisztelettudóan köszönti idős nagynénjét. Aki viszont amikor meghallja ezt a köszöntést, átéli a nagy csodát: megmozdul a magzat méhében, és betelik Szentlélekkel. Magasztos prófétai szó hagyja el ajkait: "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!
Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uramnak anyja jön el énhozzám? Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben. Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki." (Luk 1:42-45)
A Messiást szülő Mária őszinte és elfogadó nyilatkozata az eszményi anyaság mintapéldája, amellyel egy asszony elfogadja az anyaságot Istentől, aki az élet forrása, akarója, ajándékozója és megáldója: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" (Luk 1:38)
Végül álljon előttünk egy Biblián kívüli példa is! Susannah Wesley a Wesley fivérek édesanyja volt. 17 gyermeke volt. Mindennap egy órát töltött gyermekeiért való imádkozásban. Emellett minden gyermekével egy-egy teljes órát töltött hetente, hogy beszélgessen vele lelki dolgokról és személyes kérdésekről. A következő elvek szerint nevelte gyermekeit: fékezd meg a gyermek önző akaratát, és működj együtt Istennel! Tanítsd meg imádkozni, mihelyt tud már beszélni! Ne adj meg neki semmit, amiért sírva rimánkodik, de add meg neki, ami jó neki és udvariasan kérni! Ne engedd, hogy megtanuljon hazudozni! Ne büntesd meg olyan hibáiért, amelyeket önként bevallott, de soha ne engedd lázadni, és ellenőrizetlen bűnös dolgokat tenni! Parancsold meg neki és jutalmazd is a jó viselkedést! Szigorúan teljesítsd minden ígéretedet, amit gyermekednek tettél! Nem csoda tehát, hogy két fiát, Johnt és Charlest az Úr hatalmasan használta az evangélium hirdetésében szerte a világon.
Köszöntsük tehát az édesanyákat, de ne csak szóval, virággal, énekkel és verssel, hanem olyan élettel, amely az ő életükből nyert maradandó hatások kisugárzása a mi saját életünkben!
Mihály Sándor