A Király látogatása

Lázár feltámasztása után, és öt nappal a keresztre feszítés előtt, Jézus bevonult Jeruzsálembe. Virágvasárnap erre az eseményre emlékezünk minden évben.

A bevonulás ünnepi. A tanítványok és a nép, érzékeli és ünnepli Jézus messiási nagyságát. Lázár feltámasztása messiási jel volt mindenki előtt. A tanítványok, a Jeruzsálembe igyekező zarándokok éltették Jézust, mint Messiást, és mint Királyt. Az emberek éljeneztek, ruhájukat a földre terítették, a fákról zöld ágakat tördeltek, azzal integettek a győzelem reményében. „Áldott a király, aki az Úr nevében jön!” Hangzott a dicsőítés. A nép várta a szabadítót, aki a rómaiak elnyomásától, a nyomorúságtól, a betegségből hoz szabadulást. Az Urat azonban nem téveszti meg mindez, s miközben elfogadta az ünneplést, előre látta a keresztet, hallotta a dicsőítők szájából a „Feszítsd meg!” kiáltást, készült a szenvedésre – értünk.

Amit Ő látott, az a tömeg előtt még titok volt, így hát a felhőtlen örömöt semmi sem árnyékolta be akkor a nép előtt. Jézus nem ünnepel. Miután megérkeznek Jeruzsálembe, először sír Jeruzsálem felett, azután megtisztítja a templomot, majd betegeket gyógyít. Óriási az ellentét Jézus magatartása és a dicsőítő nép között. Jézus kijózanító ténymegállapítása ez: „mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.”

Vajon felhangzik-e a ma élő emberekben a Jézust dicsőítő, örömteli hozsánna? Vagy nem emlékezünk, nem ünnepelünk? Ha mégis, a virágvasárnapi ünneplés csak emlékezés marad, öröm nélkül, hozsánna nélkül, Jézus nélkül? Betölt-e bennünket, hívőket az öröm azért, mert Jézus itt van, és élő valóság bennünk, mert ismerjük Őt, mert az Ő uralma alatt élünk? Vagy szól a hozsánna a pénznek, a karriernek, a hatalomnak, az érzékiségnek, a szenvedélyeknek? Ha hiányzik Jézus dicsőítése, ez azt jelenti, hogy nem ismertük fel a meglátogatás idejét. Pedig Ő ma is közel hajol az elveszett emberhez, tévelygő gyermekeihez, hallható a lélek csendjében az Ő hívása.

Kérdezed: mikor? Most, amikor olvassa valaki ezeket a sorokat, vagy hallgatja az istentiszteletet, kezébe veszi a Bibliát, amikor megszólal a lelkiismeret, a próbatételek tüzében, a „csendes vizek” mellett, a mindennapi örömökben, a „véletlenekben”, a meg nem érdemelt ajándékokban, a természet csodáiban, egy gyermek mosolyában, egy megbocsátó ölelésben…

Mert meglátogat bennünket ma is a Királyok Királya, az Uraknak Ura. Felismerjük-e meglátogatásunk idejét? Ő be akar vonulni az életünkbe – királyként. Engedsz-e az Ő hívásának? Bűnnek tekinted-e azt, amit Ő annak tart az életedben, elfogadod-e az Ő helyreigazítását? Kész vagy-e először vagy ismét a követője is lenni? Vagy hagyod, és talán nem is érdekel, hogy Jézus sír feletted, amint sírt Jeruzsálem felett, mert Ő látja mi vár rád NÉLKÜLE földi életedben, az örökkévalóságban, – sírás és fogcsikorgatás az örök öröm helyett.

Készülve nagypéntek és húsvét megünneplésére, Virágvasárnap üzenete ma ez hozzánk: felismered-e meglátogatásod idejét?

Mihály Sándor