„Megtörte a halál erejét, és világosságra hozta az elmúlhatatlan életet”
(2Tim 1,10).
Jézus feltámadásával legyőzte a halált. Azt a halált győzte le, amely a bűn zsoldja. Ezzel a megállapítással feltárul előttünk húsvét előzménye: a bűneset, az ember lázadása Isten ellen, a prófétai ígéretek hosszú sora, amelyek a Messiás eljöveteléről szólnak. Húsvét felől kap értelmet Jézus testet öltése, igehirdetése, az Isten országának jelei, Jézus szenvedése és kereszthalála. Így értjük meg, hogy az üdvtörténet már kezdettől fogva a feltámadás felé haladt. A bűn és halál által megrontott világ kellős közepébe nyúl bele Isten a feltámasztás erejével. Húsvétkor lett nyilvánvalóvá, hogy a halál, az eddig leghatalmasabbnak tartott erő – csak szolga. És az Uraknak Ura: az élő Isten. Krisztus feltámadása által Ő „megtörte a halál erejét, és világosságra hozta az elmúlhatatlan életet” (2Tim 1,10).
Húsvétkor tűnik ki az a nagy különbség, hogy mit tehetünk mi a halállal szemben, és mit tesz Isten. Mi csak annyit tehetünk, amennyit húsvét hajnalán a szent asszonyok tettek: elsiratjuk a halottat, tartósítani igyekszünk a múltat. Isten azonban mást tett: feltámasztotta a halálból Jézust. Nekünk nem az a feladatunk, hogy megfejtsük az üres sír titkát, hanem az, hogy hirdessük az evangéliumot: „Nincsen itt, mert feltámadt!” Csak innen, a feltámadott Krisztus mellől mondhatjuk – de innen bátran elmondhatjuk – Pállal: „Halál, hol a te fullánkod? Pokol, hol a te diadalmad?” (1Kor 15,55).
„Az ő ereje most minket is új életre támaszt fel.” A Feltámadott útja nem kifelé vezet a világból, hanem befelé. Feltámadása után is közeledik, tanít, szolgál, megbocsát, küldetést ad. Krisztus feltámadása olyan győzelem, amely a benne hívőket kimozdítja félelmekből, csüggedésből. „Amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk!” (Róm 6,4)
A feltámadásban nyilvánvalóvá tette Isten, hogy nem a kereszt körül tomboló erőké az utolsó szó, nem a vallási fanatizmusé, nem a cinizmusé, nem a testi erőszaké – hanem a mindezekből Fiát a halálon át is kivezető Istené! Húsvét új reménységet ad: előttünk az örök élet. Tehát a perspektíva nem az előttünk álló pár év vagy évtized. Van-e élő reménységünk? Az élő reménység nem emberi, nem világi, hanem Jézustól való, aki feltámadt és él. Azt, aki a húsvéti evangéliumot érti és a feltámadott Úr oldalán áll, nem babonázza meg többé a bűnnek és halálnak ereje. Ellenkezőleg: Urától kapott hatalommal harcban áll ezekkel az erőkkel. Tegyük ezt bátran, kitartóan ebben a reményvesztett, zűrzavaros világban!
Mihály Sándor