Hetek óta egy zsoltárvers kísér,
ha ösvényemre sárga levél lebben,
ha őszi lombon át sugár ragyog:
"Éneklek az Úrnak egész életemben.
Zengedezek az én Istenemnek,
amíg vagyok."
"Amíg... amíg..." Levelek, évek hullnak.
Meddig zengedezhetek még az Úrnak?
Meddig dicsérhetem?
Meddig magasztalhatja énekem?
"Ma!" - érkezik a felelet
utamra a perdülő leveleken.