Túrmezei Erzsébet: A „TÉTELEK KAPUJA” előtt
Papírlapra írta,
Fakapura szögezte,
450 éve már…
Ma Wittenbergben érckapu fogad.
És Luther 95 tétele ércbe öntve vár.
Csendben tetűzgeted.
A fakapu
Tűz martaléka lett.
A tételíró kéz elporladt a vártemplom alatt,
A kripta ölén.
Az ércbetűk sora
Keményen, hidegen
Szemedbe néz.
Őszi nap vet rá bágyadt sugarat.
Késő zarándok olvasd, örülj:
Így megmarad.
+
Valamikor
riadó volt, nem hideg ércbetű.
Lázas tekintetű
Polgárok és diákok olvasták és vitatták…
Másolták… szájról-szájra,
Kézről-kézre adták…
Nyomában
Kigyúltak az arcok, a szívek.
Nem érckapun,
Nem papíron:
Szívekben élt, dobogott, lüktetett,
Mert erő volt és Evangélium!
+
S amíg ragyog az ércbetűk sora,
Egyért sóhajtok,
Késő kor késő vándora:
Ne merevüljön szánkon és szívünkön
az üzenet
halott formákba, hideg ércbetűkbe!
Legyen olyan élet-erőtele,
Mint 450 éve Luther Márton
Hatalmas 95 tétele!