Mennybemenetelnapi versek
Nagy Kornélia:
Mennybemenetel
Azóta, hogy kijött a sírból,
olyan különös, más a Mester!
Nem lehet járását-kelését,
mint azelőtt, követni szemmel.
Hogyha akar, a zárt ajtón is,
szélfúvásként keresztüllebeg,
s amikor szemmel látható lesz,
sok tanítvány-szív beleremeg.
Jobban értenek sok mindent már,
amit mond Atyjáról s magáról,
tudják már, hogy az Isten Fia,
Aki visszajött a halálból.
Ember és Isten is egészen!
Jó lenne itt örökké Véle!
Most lesz-e hát ország királya
s uralma a szeretet, béke?!
„Tanúim vagytok s lesztek nekem
most és át sok-sok nemzedéken,
egészen, amíg visszatérek.”
… S nem látszott már a Fény a fényben.
KRISZTUS A MENNYBE MENT
Mi Urunk Jézus mennybe tért.
Dicsérjük, áldjuk szent Nevét.
Mit zsoltár Róla énekelt,
Mi írva volt, az mind betelt.
Krisztusé már a győzelem,
Úr égen, földön, mindenen.
S hogy hű tanúként valljuk Őt,
Ad minden új nap új erőt.
Ujjongjon boldog énekszó!
Légy áldott győztes Megváltó!
Szentháromság egy Istenünk,
Tenéked zeng dicséretünk!
KRISZTUSOM, A MENNYBE MENTÉL
Úr Jézus Krisztus, már a mennybe,
A dicsőségbe ért utad:
Hogy kívánnám hát epedve,
Hogy ott legyek, ahol Te vagy!
Hisz itt csupán vándor vagyok.
De majd hazámba eljutok.
Mikor eljött a búcsúóra,
Áldón emelted szent kezed.
Áldj engem is, segíts a jóra,
Adj munkás, hasznos életet!
Ha Te megáldasz engemet,
Elérem üdvösségemet.
Utánad nézek hívő szemmel,
Látom boldog Országodat.
Ne félj, te szív, tűnjék a kétely:
Utat tört néked jó Urad.
Bár itt nem láthat testi szem,
Nincs más bizalmam senki sem!
Tudom, hogy egyszer visszajössz még,
Ki mennybe tértél győztesen,
Ott vár reám a szép örökség,
S Tied leszek majd teljesen!
Itt biztatóm hit és remény:
Ott szemtől szembe látlak én.
MENNYBEMENETEL NAPJÁN
Úr Jézus, aki felséggel
És dicsőséggel mentél égbe,
És ottan vettél hatalmat,
Nagy birodalmat, teljességbe:
Lelkünk áldja istenséged
És híven Téged magasztalunk,
Bárha nem látunk szemünkkel,
De hitünkkel megtapasztalunk.
Te is dicsőségedből,
Szent székedből fordítsd le szemed,
Erőtlen teremtésidre,
Híveidre öntsd ki érdemed.
Mennyben létednek hasznában,
Javaiban részesekké tégy;
Szent Atyád előtt érettünk,
Kik vétettünk, esedezőnk légy.
Mivel Te utat nyitottál,
És tanítottál mennybe menni,
Adjad, hogy tégedet kövessünk,
És siessünk nyomodba‘ lenni.
Segítsd igyekezetünket,
Vond szívünket temagad után,
Hogy a Te akaratodnak
S nyomdokodnak járhassunk útján.
Míg bujdosunk e pusztában
S míg hazánkba, az égbe érünk,
Légy kezesünk, védj bennünket,
És hitünket neveljed, kérünk,
Hogy veszedelmek között
Megütközött köztünk ne légyen,
Hitünknek elevenségét,
Reményét ne érje szégyen.
Majd, ha megfutjuk pályánkat,
Várt pálmánkat a kezünkbe add,
Lelkünket, ó, Szerelmesünk,
Hű Kezesünk, magadhoz fogadd!
Testünket is emeld végre
Dicsőségre isteni karral,
Hol Tégedet szemlélhessünk,
Dicsérhessünk az égi karral.
Keresztesi József (1748-1812)
MENNYBE MENTÉL
Úr Jézus, aki mennybe fölmentél,
Ott nékünk helyet készítettél.
Örök otthon vár mireánk,
Azért dicsér most imánk.
Úr Jézus, áraszd ki erődet:
Szólhasson bizonyságot néped.
Megtalálva a helyét,
Néked szánja életét!
Úr Jézus, hisszük: eljössz ismét,
S hódol majd a világmindenség.
Leborulunk előtted,
Úgy dicsérjük szent Neved.
Úr Jézus, így áldunk, így várunk.
Siklós József
ÍGY TÖRTÉNT
Lukács 24:36-52/a
ELŐSZÖR: megjelent
békességet kívánva
s a régi tizenegy
hódolattal imádta.
Első rémületük:
- valami lelket látnak -
eltűnt, mikor szemük
hitt már a nagy csodának.
Lábait, kezeit
sebeinek helyével
megmutatta nekik
s ők hallal, lépesmézzel
megkínálták Uruk,
Aki elébük tárta
saját útját, utuk,-
készülve búcsúzásra.
A nagy parancsot is
hogy majd tanúi lesznek
vértanú papjai
a győzelmes keresztnek.
Saját maga helyett
Szentlelkét megígérte,
AZTÁN azt a helyet
velük elhagyva, ére
szelíd Betánia
szeretett határába.
VÉGÜL áldania
kezeit amint tárta
hirtelen elszakadt
a földtől. Sehol nem volt.
Kéklő felhő alatt
átölelte a mennybolt.
Ők néztek utána.
A megnyílt égben látták
Atyja jobbján állva –
s hódolttal imádták.
Kárász Izabella,