Halálodra emlékezem (ismeretlen szerző)
Nemcsak néha… mindennap szükségem van erre,
Úgy meglep, rám rakódik az élet pora, terhe,
A légben is csak bűn áramlik,
A csendben is csak vád viharzik...
Halálodra emlékezem.
Sejtelmes hajnalon hív már az élet,
De a félhomályban még annyi rém ijeszt.
Egyedül járni, utat nem látni,
Erőt és fényt vajjon honnan várni?...
Halálodra emlékezem.
Ezren járnak már ifjan célt veszítve,
Talán sohasem volt szívükbe béke;
Hogyne mondanám én sok vándortársnak,
Hogy én téged, a boldogságot megtaláltam?
Halálodra emlékezem.
Sokan a bűnök éjjén bolyongnak,
A bűn az oka minden bajoknak.
Ha kiáltanak veszve mélybe, sárba,
Hogyne hajolnék, kegyelmed kínálva?
Halálodra emlékezem.
Te elhagytál Uram, fényt és rangot,
- Azért, hogy nekünk szerez jogot ott –
Még hajlékod sem volt ezen a földön,
Miért kellene nekem ily öröm?
Halálodra emlékezem.
Szúr a tövis és bánt a göröngy,
Téged előbb és jobban bántott,
Nekem nem fáj, te utat hagytál,
És mindenekben mindig hálás maradtál,
Halálodra emlékezem.
Majd egykor az aranypartokon
Megtörik a fehérruha a hullámokon
Hiszen, tudom, hogy én is ott leszek,
Tisztán, szabadon, énekelhetek,
Halálodra emlékezem.