Gecsemánéban

2014.07.11 01:10

Dermedten állnak a ciprusok,
az olajfák görnyedve susognak.
Elszenderültek az apostolok,
míg Jézus arccal a földre roskad.

 

Testi ereje, nézd, hogy elenyész,
homlokán gyöngyözik a vére.
Sóhaja a sűrű éjbe vész.
Gyógyír nem termett szíve sebére.

 

Távoli imbolygó fáklyalángok
zsoldos csapat élén közelednek.
Júdás jön velük, a hűtlen, álnok.
Sötét felhők könnyei peregnek.

 

És szólt az Úr: Ébredjetek már!
Az áruló, ím, elközelgetett.
Az ember Fiára kínkereszt vár.
Úgy lesz, ahogy elrendeltetett.

 

Bár csattan az áruló csókja,
nem dorgálja őt a Mester.
Csak végigméri szánakozva
és megsiratja igaz szeretettel.