2018. szeptember 10. hétfő

2018.09.10 08:40

2018. szeptember 10. hétfő

 

„Népem nem hallgatott szavamra. Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát.”

(Zsoltárok 81,12–13)

 

A gyermek nehezen tûri a szülõi fegyelmezést, a szigort, inkább szeretne a maga feje után menni. Nem érti, miért tartják vissza, miért nem engedik szabadjára, s haragszik a szülõre… Mi is épp így vagyunk Istennel, és neki teszünk szemrehányást, ha pórul járunk, mert nem hallgattunk rá. Jézus az elbitangolt báránynak is utánamegy, mert ennyire szeret minket az Isten! Ha csak mustármagnyi is a hitünk, nem baj, Isten hatalma, szeretete elég nagy, hogy megtartson. Kérjünk hitet tõle, ne a magunk erejében bízzunk!

 

A nap éneke:

JÓZSEF ATTILA - ÓH SZÍV! NYUGODJ!

 

Fegyverben réved fönn a téli ég,

kemény a menny és vándor a vidék,

halkul a hó, megáll az elmenő,

lehellete a lobbant keszkenő.

 

Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon

helyezkedik a csontozott uton;

kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,

zúzódik, zizzen, izzad és buzog.

 

De fönn a hegyen ágyat bont a köd,

 mint egykor melléd: mellé leülök.

Bajos szél jaját csendben hallgatom,

csak hulló hajam repes vállamon.

 

Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén

szerelem szólal, incseleg felém,

pirkadó madár, karcsu, koronás,

de áttetsző, mint minden látomás.