2018. május 29. kedd

2018.05.29 09:20

2018. május 29. kedd

 

„Urunk, Istenünk, más urak voltak gazdáink, nem te, de csak a te nevedet dicsérjük.”

(Ézsaiás 26,13)

 

Izrael történelme során több ízben is megtanulta a leckét: a nép, amely jó napokat látott, hamar elfeledkezett arról, kinek köszönheti jólétét. Azt hitte, ereje, nagysága, gazdagsága „jár” neki, és mindenkorra meg is marad. Nem szolgálta már Istenét, elfordult tõle, törvényét átlépte. Büntetése nem maradt el: idegen urak, rossz gazdák dúlták fel földjét, ölték meg fiait. Milyen sorsa lesz ennek a mostani nemzedéknek, ha még idejében nem tér le errõl a bálványimádó, képmutató, bûnpártoló útról, melyen gyorsvonati sebességgel halad? Ki lesz megmentõje, ha Teremtõjét megtagadja, ha parancsait elavultnak minõsíti, ha e kontinens még a keresztény gyökereit sem vállalja…? Idegen urakban, bálványistenekben bízik ez a világ?

 

A nap éneke:

HA FÖLDI ÚTAD VÉGET ÉR