2018. május 13. vasárnap
2018. május 13. vasárnap
„Ti, akik szeretitek az Urat, gyûlöljétek a gonoszságot!”
(Zsoltárok 97,10)
Gyûlölni a gonoszságot? Pedig mennyivel könnyebb azt tenni, mondani! De valójában mi is számít igazán gonoszságnak? Elég, ha csak a legegyszerûbbre, a beszédre gondolunk. Hiszen „nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert”. Azt, hogy milyen sokszor könnyebb a rosszat választanunk, nem szükséges hosszan taglalni. Ám adva van egy másik lehetõség is. A zsoltáros feltételezi, hogy számunkra az elsõ helyen Isten áll; a Jóval pedig teljesen összeférhetetlen a gonosz. Hogyan szerethet valaki olyat, aki csupa jóság, szeretet, ha nem gyûlöli a gonoszt?
A nap éneke:
MA CSAK ÁLMODOM ARRÓL
Ma csak álmodom arról, gyönyörű lehet,
Ha ott állok, végre Előtted.
Ma csak álmodom arról, hogy lesz majd egy nap,
Mikor színről – színre látlak!
Ma csak álmodom arról…
Mit érzek majd akkor, mikor dicsőséged vár,
Talán csendben csodállak, vagy a lábam táncot jár?
Vajon térdemre hullok, vagy állva nézek Rád,
Halleluját kiáltok, vagy elnémul a szám?
Ma csak álmodom arról,
Ma csak álmodom arról…
Ma csak álmodom arról, bár ott lennék már,
Ahol a Fiú a mennyegzőre vár.
Ma csak álmodom arról, mikor nem lesz más,
Csupán boldog, örök imádás;
Ma csak álmodom arról,
Ma csak álmodom arról…