2018. május 13. vasárnap

„Ti, akik szeretitek az Urat, gyûlöljétek a gonoszságot!”

(Zsoltárok 97,10)

Gyûlölni a gonoszságot? Pedig mennyivel könnyebb azt tenni, mondani! De valójában mi is számít igazán gonoszságnak? Elég, ha csak a legegyszerûbbre, a beszédre gondolunk. Hiszen „nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert”. Azt, hogy milyen sokszor könnyebb a rosszat választanunk, nem szükséges hosszan taglalni. Ám adva van egy másik lehetõség is. A zsoltáros feltételezi, hogy számunkra az elsõ helyen Isten áll; a Jóval pedig teljesen összeférhetetlen a gonosz. Hogyan szerethet valaki olyat, aki csupa jóság, szeretet, ha nem gyûlöli a gonoszt?

A nap éneke:

MA CSAK ÁLMODOM ARRÓL

Ma csak álmodom arról, gyönyörű lehet,

Ha ott állok, végre Előtted.

Ma csak álmodom arról, hogy lesz majd egy nap,

Mikor színről – színre látlak!

Ma csak álmodom arról…

Mit érzek majd akkor, mikor dicsőséged vár,

Talán csendben csodállak, vagy a lábam táncot jár?

Vajon térdemre hullok, vagy állva nézek Rád,

Halleluját kiáltok, vagy elnémul a szám?

Ma csak álmodom arról,

Ma csak álmodom arról…

Ma csak álmodom arról, bár ott lennék már,

Ahol a Fiú a mennyegzőre vár.

Ma csak álmodom arról, mikor nem lesz más,

Csupán boldog, örök imádás;

Ma csak álmodom arról,

Ma csak álmodom arról…