2018. június 30. szombat - 

július 1. vasárnap

„Ezen a helyen békességet adok!” – így szól a Seregek Ura. 

(Haggeus 2,9)

A békesség az Isten hûségének, az övéi iránti szeretetének bizonyossága. A hit mindig, minden körülmények között eljuthat erre a bizonyosságra, de Isten ismeri hitünk állhatatlanságát. Ezért rendel meghatározott helyet és alkalmat, ahol népe sajátos módon tapasztalhatja meg hûségét az istentisztelet közösségében: a hirdetett igében és az úrvacsorában.

A nap éneke:

CSAK KRISZTUSBAN KAPTAM REMÉNYT

1.Csak Krisztusban, kaptam reményt, Új örömet, új életcélt.

Őrá mindég, számíthatok, Bármilyen nagy próbát kapok.

Szerelme lángja, égig ér, Békéje mélyebb, tengernél.

Hű pártfogóm, Õ mindenem, Nagy szeretettel véd engem.

2.A Krisztusban, ki gyermek lett, Isten a földön meg jelent.

Úgy jött ide, mint ajándék, Menteni jött, de Őt verték.

Míg értünk halt a kereszten, Kiengesztelte az Istent.

A bűnöm mind, Ő rajta volt, Így nekem életet adott.

3.Míg teste sírban nyugodott, Gondolták a Fény halott.

De harmadnap, feljött a Nap, Krisztus a sírból feltámadt.

Most már Övé, a győzelem, Megszabadult, az életem.

Én az övé, Ő az enyém, Áldozatának érdemén.

4.Nincs több bűnvád, rémes halál, Krisztus bennem él most már.

És bölcsőmtől, a síromig, Ővele eldőlt sorsom is.

Sem nem pokol, sem emberek, Kezéből már, ki nem vehet.

Míg visszatér, vagy menybe hív, Nagy diadalban részesít.