Fura a mai embernek a táplálkozáshoz való viszonya. Évezredeken át az ember az ételt-italt mint Isten ajándékát vette, megbecsülte, és természetes volt, hogy neki köszönte meg. „Áldotta az Istent” Izrael népe a kenyérért csakúgy, mint a mannáért. Ehhez a szemlélethez, ehhez az „õsi” hozzáálláshoz lenne jó visszatérnünk! Talán nem pazarolnánk annyit, miközben a világ egyik fele éhezik, a másik pedig szó szerint belehal saját jólétébe… Isten megadja a mindennapi kenyeret, „jóllakásig”, pont annyit, amennyi kell – és õt illeti a köszönet naponként!

A nap éneke:

MI ATYÁNK