2018. január 8. hétfő

2018. január 8. hétfő

„Hallgassatok rám, konok szívûek, akik messze vagytok az igazságtól! Közel van igazságom, nincs már messze, szabadításom nem késik.”

(Ézsaiás 46,12–13a) 

Konok szív, az önigazság tévútjai, és mi rá a válasz? Közel van az Úr igazsága, hamar eljön szabadítása ideje. Ki képes Istenen kívül így válaszolni a keménységre, a mozdíthatatlan önfejûségre? Az Úr türelme, irgalma csodája, hogy nem veri fejünkhöz tévedéseinket, hanem kiszabadít önigazságunk csapdáiból, és továbbsegít. 

A nap éneke:
AZ ÚR IRGALMA VÉGTELEN

1.Az Úr irgalma végtelen,

Ezt folyton érzem én.

Ha bár nincs semmi érdemem,

Õ mégis hord kezén.

2.Nincs arra szó, sem gondolat,

Mi jóval áld az Úr,

Ha lankadok Õ szárnyat ad,

És terhem mind lehull.

3.Sok itt a bûn és küzdelem,

Az orkán zúgva dúl.

De minden vészben, tengeren,

Megtart, megvéd az Úr.

4.Ha véget ér az életem,

Új otthont nyújt az ég.

Ott még szebb hangon zenghetem,

A Bárány énekét.