2018. február 15. csütörtök

„Nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.”

(Zsoltárok 73,28) 

Ki gondolná, hogy a most Isten hatalmát dicsõítõ zsoltáros néhány versszakkal ezelõtt még az Úrral perelt? Látva a "bûnösök jólétét" - hogy azok gonoszságaik ellenére is gondtalan gazdagságban élnek -, feltámad benne a kétség: érdemes istenfélõnek lenni? Hányszor bizonytalanodunk el mi is. Nem látunk túl napi gondjainkon, betegségeinken... Isten közelségében viszont helyesen kezdünk látni. Felismerjük, hogy Urunk többet tartogat számunkra a földi javaknál.

A nap éneke:

MIKOR A FOLYÓHOZ ÉREK