2018. április 5. csütörtök

2018.04.05 07:19

2018. április 5. csütörtök

 

„Hiszen apraja-nagyja mind nyerészkedésre adta magát, prófétája, papja mind hamisságot mûvel. Népem romlását úgy gyógyítják, hogy könnyelmûen mondogatják: Békesség, békesség! - de nincs békesség!”

(Jeremiás 6,13-14)

 

„Mire, milyen értékrendre neveljük a jövõ nemzedékeit? Az anyagiakról nem képmutató módon, ítélkezve kell szólni, hanem azt megmutatva, hogy szorgalommal sok mindent elérhetünk, s mindazt, amink van, meg kell becsülnünk. De a legnagyobb gazdagság sem teszi boldoggá az embert a lelki kincsek, az Úr Jézus jelenléte nélkül. Érdemes azon is eltûnõdnünk, mit várunk az igehirdetõtõl? Simogató, szépen hangzó, ám üres szavakat? Vagy tanítást, amely rámutat a bûnünkre is, hogy láthassuk, mitõl kell szabadulnunk?! Tudnunk kell, hogy a bûn észrevétele, megbánása, a bûnbocsánat kérése és elfogadása nélkül keresztény hitünk csupán értelmetlen vallásosság.

 

A nap éneke:

AKI ÉRTEM MEGNYÍLTÁL

 

1.Aki értem megnyíltál,

Rejts el, ó örök kõszál!

Az a víz, s a drága vér,

Melyet adtál bûnömér’,

Gyógyír legyen lelkemnek,

Bûntõl, s vádtól mentsen meg!

 

2Törvényednek eleget

Bûnös ember nem tehet;

Buzgóságom égne bár,

S folyna könnyem, mint az ár,

Elégtételt az nem ad,

Csak Te válthatsz meg magad.

 

3.Jövök semmit nem hozva,

Keresztedbe fogózva,

Meztelen, hogy felruházz,

Árván bízva, hogy megszánsz.

Bűnöm nem hagy pihenést,

Mosd le ó, mert megemészt!