2018. április 4. szerda

2018.04.04 08:52

2018. április 4. szerda

 

„Nem nevezzük többé Istenünknek kezünk csinálmányát.”

(Hóseás 14,4b)

 

A próféta szerint a megtérést ez a vallomás kell, hogy kísérje. Tulajdonképpen az a megtérés, amikor az ember különbséget tud tenni az élõ Istenben való hit és az emberi kitaláció között. Hálát adhatunk az erõért, az értelemért, amellyel alkotni lehet, de sem az alkotó, sem az alkotás nem tudja betölteni az élõ Isten helyét. Akkor találjuk meg a békességünket, ha minden a helyére kerül életünkben. Ha meg leszünk gyõzõdve arról, hogy a legnagyobb erõ és lehetõség nem kezünk alkotásaiban rejlik, hanem a teremtõ és megváltó Úr irgalmában.

 

A nap éneke:

AZ ÚR IRGALMA VÉGTELEN

 

1.Az Úr irgalma végtelen,

Ezt folyton érzem én.

Ha bár nincs semmi érdemem,

Õ mégis hord kezén.

 

2.Nincs arra szó, sem gondolat,

Mi jóval áld az Úr,

Ha lankadok Õ szárnyat ad,

És terhem mind lehull.

 

3.Sok itt a bûn és küzdelem,

Az orkán zúgva dúl.

De minden vészben, tengeren,

Megtart, megvéd az Úr.

 

4.Ha véget ér az életem,

Új otthont nyújt az ég.

Ott még szebb hangon zenghetem,

A Bárány énekét.