2018. április 18. szerda

„Bocsásd meg vétkeinket.”

(Máté 6,12)

A legnehezebb dolog az életünkben arra a mélységre leszállni, ahol õszintén azt tudjuk mondani: méltán vagyok Isten ítélete alatt, bûneim méltó büntetése van rajtam. Ez az igazi bûnbánat. Amikor képtelen vagyok akár egyetlenegy szóval is szépíteni a múltat, kozmetikázni a bûnt, hanem mentegetõzés nélkül vállalom annak teljes súlyát. Erre a mélységes és õszinte bûnbánatra csak a golgotai kereszt alatt, Krisztusra tekintve juthat el az ember. Hiszen Jézus Krisztus volt az, aki helyettünk és érettünk szenvedett a golgotai kereszten, hogy nekünk életünk, üdvösségünk legyen.

A nap éneke:

JÉZUS KARJÁBA BIZTON

1.Jézus karjába bizton
Hajtom fejem le én,
Abban találom üdvöm,
Ha nyugszom hű szívén.
Áldó, szelíd szavával
Megváltóm hirdeti:
Jer, hajtsd fejed szívemre,
Harcod pihenve ki!

Jézus karjába bizton
Hajtom fejem le én,
Abban találom üdvöm,
Ha nyugszom hű szívén.

2.Bizton a Jézus karján
Elszáll a bú, a baj,
Bizton a Sátán, ellen
Sebe véd, betakar.
Enyhül a bánat terhe,
A kétely megszűnik,
Szívedre száll enyhület,
S apadnak könnyeid.

Jézus karjába bizton
Hajtom fejem le én,
Abban találom üdvöm,
Ha nyugszom hű szívén.

3.Jézus, a jó Megváltó
Énértem szenvedett,
Lelkem örök kőszálán
Bizton pihenhetek.
Itt csöndesen bevárom,
Az éj míg elhalad,
És túl az arany-partnál
Fénylőn felkél a nap.

Jézus karjába bizton
Hajtom fejem le én,
Abban találom üdvöm,
Ha nyugszom hű szívén.