2018. április 13. péntek
2018. április 13. péntek
„A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává.”
(Zsoltárok 104,4)
Istenünknek engedelmeskednek a természet akarat nélküli elemei, a szárazföld és a tengerek, a felhõk és a szelek. Csak mi kaptunk önálló akaratot Teremtõnktõl ajándékul. Milyen szégyen, hogy "ajándék akaratunk" száll újra és újra szembe vele! Mit meg nem tehetett volna, és mit meg nem tehetne velünk, hogy a tõle kapott és mégis elpártolt akaratunkat megtörje! Isten azonban ad idõt és lehetõséget jóságának felismerésére. Leszünk-e követeivé, hogy a tömegek akarata helyett a szelek és a lángoló tûz példáját kövessük?
A nap éneke:
HOGYHA HAJT A SZÉLVÉSZ
1.Hogyha hajt a szélvész vad hullám felett.
És remegve félsz, hogy minden elveszett.
Vedd számon az áldást, nézd meg egyenként.
Lásd az Úr kezéből mennyi jó is ér.
Refr:
Nézd az áldást, nézd meg egyenként,
Nézd az áldást, mind a jót mi ért.
Nézd az áldást, nézd meg egyenként,
S lásd az Úr kezéből mennyi jó is ért.
2.Gond, ha nyomja lelked, válladat kereszt.
S szinte attól tartasz: el se bírod ezt.
Vedd számon az áldást, s oszlik bánatod.
S vígan énekelve töltöd a napod.
Refr: Nézd az áldást…
3.Így a földi harcban, míg tart életed,
El ne csüggedj soha, mert az Úr veled.
Vedd számon az áldást, vedd minden napon.
S angyalok kísérnek végig utadon.
Refr: Nézd az áldást…