2017. szeptember 28. csü­tör­tök

2017.09.27 21:49

2017. szeptember 28. csü­tör­tök

 

Krisz­tus mond­ja: „A szél ar­ra fúj, amer­re akar; hal­lod a zú­gá­sát, de nem tu­dod, hon­nan jön, és ho­va megy.”

(János 3,8)

 

Szél­vi­ha­rok al­kal­má­val mind­annyi­an lát­juk a szél ere­jét és mun­ká­ját ha­zánk­ban. He­te­kig ész­re sem vesszük, hogy van le­ve­gő kö­rü­löt­tünk, az­után ugyan­az a le­ve­gő ha­tal­mas erő­vel mu­tat­ja meg ma­gát. Jé­zus ez­zel a ter­mé­sze­ti je­len­ség­gel ma­gya­ráz­za meg Ni­ko­dé­mus­nak a Szent­lé­lek mun­ká­ját, hi­szen ilyen a Szent­lé­lek is – oly­kor nem érez­zük, de ak­kor is be­lő­le élünk, más­kor pe­dig vé­gig­sö­pör az éle­tün­kön vagy kö­zös­sé­ge­in­ken, és ki­for­gat a he­lyé­ről min­dent. Mind­ezt nem rom­bo­lás­ként te­szi, ha­nem ép­pen el­len­ke­ző­leg: ez­zel épít Is­ten­nek tet­sző éle­te­ket és gyü­le­ke­ze­te­ket.

 

A nap éneke:

ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK

 

1.Erős vár a mi Istenünk, / Jó fegyverünk és pajzsunk.

Ha ő velünk, ki ellenünk? / Az Úr a mi oltalmunk.

Az ős ellenség / Most is üldöz még,

Nagy a serege, / Csalárdság fegyvere,

Nincs ilyen több a földön.

 

2.Erőnk magában mit sem ér, / Mi csakhamar elesnénk;

De küzd értünk a hős vezér, / Kit Isten rendelt mellénk.

Kérdezed: ki az? / Jézus Krisztus az,

Isten szent Fia, / Az ég és föld Ura,

Ő a mi diadalmunk.

 

3.E világ minden ördöge / Ha elnyelni akarna,

Minket meg nem rémítene, / Mirajtunk nincs hatalma.

E világ ura / Gyúljon bosszúra:

Nincs ereje már, / Reá ítélet vár,

Az ige porba dönti.

 

4.Az ige kőszálként megáll, / Megszégyenül, ki bántja.

Velünk az Úr táborba száll, / Szentlelkét ránk bocsátja.

Kincset, életet, / Hitvest, gyermeket:

Mind elvihetik, / Mit ér az őnekik!

Mienk a menny örökre!