2017. szeptember 21. csütörtök

2017.09.21 10:11

2017. szeptember 21. csü­tör­tök

 

„Nem fo­gyott el az Úr ir­gal­ma: min­den reg­gel meg­újul.”

(Jeremiás Siralmai 3,22–23)

 

Ha pa­za­ro­lunk, üres lesz a pénz­tár­cánk, és fel­ko­pik az ál­lunk, ha po­csé­kol­juk a vi­zet, az ener­gi­át, el­fogy! Ha könnyel­mű­en mér­gez­zük a kör­nye­ze­tün­ket, „mi isszuk meg a le­vét”. A ve­szé­lyez­te­tett ál­la­tok ki­pusz­tu­lá­sa, a vé­dett nö­vé­nyek el­tű­né­se is el­le­nünk szól. Még­is biz­ta­tást ka­punk: az Úr ir­gal­mát min­dig és min­den­hol meg­ta­pasz­tal­hat­juk.

 

A nap éneke:

AZ ÚR IRGALMA VÉGTELEN

 

1.Az Úr irgalma végtelen,

Ezt folyton érzem én.

Ha bár nincs semmi érdemem,

Õ mégis hord kezén.

 

2.Nincs arra szó, sem gondolat,

Mi jóval áld az Úr,

Ha lankadok Õ szárnyat ad,

És terhem mind lehull.

 

3.Sok itt a bûn és küzdelem,

Az orkán zúgva dúl.

De minden vészben, tengeren,

Megtart, megvéd az Úr.

 

4.Ha véget ér az életem,

Új otthont nyújt az ég.

Ott még szebb hangon zenghetem,

A Bárány énekét.