2017. szeptember 19. kedd

2017.09.18 21:10

2017. szeptember 19. kedd

 

„Va­la­mennyi­en az ő tel­jes­sé­gé­ből kap­tunk ke­gyel­met ke­gye­lem­re.”

(János 1,16)

 

A ke­gye­lem­nek sok­fé­le „il­la­ta” jár­ja át éle­tün­ket. A Ki­rály be­vo­nu­lá­sa Je­ru­zsá­lem­be és a szí­vünk­be, a foj­tott han­gu­la­tú, de örök nyu­gal­mat hor­do­zó utol­só va­cso­ra, a fáj­dal­mak fér­fi­ja, a fel­tá­ma­dott Jé­zus vár min­ket ke­gyel­mé­vel ma és min­den na­pon a vi­lág vé­ge­ze­té­ig.

 

A nap éneke:

HADD MENJEK ISTENEM

 

1. Hadd menjek, Istenem, mindig feléd,

Fájdalmak útjain mindig feléd!

Ó, sok keresztje van, de ez az én utam,

Mert hozzád visz, Uram, mindig feléd.

 

2. Ha este száll reám, s csöndes helyen

Álomra hajtanám fáradt fejem.

Nem lesz, hol nyughatom, kő lesz a vánkosom,

De álomszárnyakon szállok feléd.

 

3. Szívemtől trónodig - mily szent csoda! -

Mennyei grádicsok fényes sora.

A szent angyalsereg mind nékem integet.

Ó, Uram, hadd megyek én is feléd!

 

4. Csillagvilágokat elhagyva már,

Elfáradt lelkem is hazatalál.

Hozzád ha eljutok, lábadhoz roskadok,

Ott majd megnyughatom örökre én.