2017. szeptember 13. szerda
2017. szeptember 13. szerda
„Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus.”
(Filippi 3,12)
Nincs tökéletes keresztény, nincs perfekt hívő. Elfáradnak, ellankadnak a legjobbak is – figyelmeztet Ézsaiás próféta. De a jó irányba állított élet, a tudatos igyekezet az Isten országa felé, a törekvés a Krisztussal való teljes életközösségre valósággá válhat. A keresztény életforma éppen erről szól: igyekezünk – Isten erejével. Krisztus megragadott minket is – ebből az élményből futhatunk a cél, a kiteljesedő élet felé.
A nap éneke:
TE FELEMELSZ
1.Ha szívem fáj és kétely lakik bennem,
A csüggedés oly közel jön hozzám.
Én várok rád s Te mellém ülsz a csendben,
Megvigasztalsz a jelenléteddel.
Ref.: Te erőt adsz,ha megfárad a lelkem
Erőd adod,velem vagy,nem hagysz el.
Felemelsz s tovább viszel az úton,
Te erőt adsz,mely nem fogy el sosem.
2.A szívem már csak Nálad lelhet békét,
Nem élhetek Tenélküled tovább.
Nézlek és lelkem megtelik csodával,
Az életem fényed ragyogja át.
Ref.: Te erőt adsz,ha megfárad a lelkem,
Erőd adod,velem vagy, nem hagysz el.
Felemelsz s tovább viszel az úton,
Te erőt adsz,mely nem fogy el sosem.
Oly erőt adsz, mely nem fogy el sohasem.
Nem fogy el sosem.