2017. október 24. kedd

2017.10.24 07:53

2017. október 24. kedd

 

„Az Úr ural­ko­dik örök­kön örök­ké!”

(2.Mózes 15,18)

 

Sem­mi sem tart örök­ké– vi­gasz­tal­ja ma­gát az em­ber rossz nap­ja­in. Van, ami (aki) örök­ké tart – vi­gasz­tal a Szent­írás. Vi­gasz in­nen néz­ve, és vi­gasz az Is­ten igaz­sá­ga, böl­cses­sé­ge, jó­sá­ga fé­nyé­ben, on­nan jö­vő üze­net­ként. Én eb­be ka­pasz­ko­dom. Így már az is el­tör­pül, hogy itt a föl­dön van szen­ve­dés, van bá­nat, ha­lál, mert ami örök­ké tart, az a lé­nyeg. És az Úr­is­ten ural­ma örök­ké tart. Ez pe­dig elég ne­kem. A hi­te­met, mint egy hor­gonyt, eb­be ve­tem.

 

A nap éneke:

IRGALMAS ISTEN