2017. október 14. szombat

2017.10.13 21:06

2017. október 14. szom­bat

 

A ta­nít­vá­nyok un­szol­ták és kér­ték Jé­zust: „Ma­radj ve­lünk, mert es­te­le­dik, a nap is le­ha­nyat­lott már!” Be­ment hát, hogy ve­lük ma­rad­jon.

(Lukács 24,29)

 

El­múlt a hét, mú­lik az éle­tem, és mú­lik a vi­lág. Min­den szom­bat er­re fi­gyel­mez­tet. Mi ma­radt ab­ból, ami a hé­ten az enyém volt, s mi ab­ból, amit tet­tem? Ki ma­rad eb­ben a vál­to­zó és mu­lan­dó vi­lág­ban? Együtt kér­jük ta­nít­vány elő­de­ink­kel: ma­radj ve­lünk, Urunk! S a sok kér­dő­jel és bi­zony­ta­lan­ság kö­zött egy biz­tos: ő ve­lünk ma­rad.

 

A nap éneke:

MARADJ VELEM

 

1.Maradj velem, mert immár alkonyul,

Az éjszakának sötét árnya hull...

Aki segitne, senkim sincs nekem,

Ó szánj meg, Uram és maradj velem!

 

2.Amint a napfény eltűnt lassúdan,

Földi dicsőség s öröm elsuhan,

Mert csak múlandó minden idelenn,

Ó Te, ki örök vagy, maradj velem!

 

3.Minden órában vágylak Tégedet,

Nagy irgalmadat, szent szerelmedet,

Ha beszélsz hozzám, gerjedez szivem,

Uram, vigasztalóm, maradj velem!

 

4.Tárd ki felettem áldó kezedet

S én megcsókolom rajt’ a sebhelyet...

Földi éj múlik, de fény gyúl a mennyben,

Halál völgyén túl is maradj velem!