2017.10.13 09:01

2017. október 13. pén­tek

 

„Kí­ván­juk, hogy kö­zü­le­tek min­den­ki ugyan­azt az igye­ke­ze­tet ta­nú­sít­sa mind­vé­gig, amíg a re­mény­ség egé­szen be nem tel­je­se­dik.”

(Zsid.lev 6,11)

 

Hul­lám­he­gyek és hul­lám­völ­gyek. Lel­ke­se­dés és le­han­golt­ság. Len­dü­let és meg­tor­pa­nás. Mind­ezek ál­lan­dó kí­sé­rői em­be­ri lé­tünk­nek. A ke­resz­tény re­mény­ség – a Krisz­tus­sal va­ló ta­lál­ko­zás és egy­re mé­lyebb, majd ki­tel­je­se­dő együtt­lét – olyan haj­tó­mo­tor, olyan ener­gia­for­rás, amely vál­to­zó han­gu­la­tok és ál­lan­dó­an vál­to­zó kö­rül­mé­nyek kö­zött se­gít igye­kez­ni a jó­ra, a krisz­tu­si­ra, a hit­ből fa­ka­dó élet­re.

 

A nap éneke:

JÉZUS KERESZTJÉNÉL

 

1.Jézus keresztjénél nékem jó,

Mert onnan árad a kegyfolyó;

Szívemnek ez béke és üdvadó.

Áldom szent Nevét!

refrén:

Áldom szent Nevét! Áldom szent Nevét!

Mert vére folyt minden bűnömért,

Áldom szent Nevét!

 

2.Mily csoda, ment vagyok a bűntől,

Ezt Jézus tette kegyelméből.

Ujjong a szívem az örömtől:

Áldom szent Nevét!

refrén: Áldom...

 

3.Ó, lélek, jöjj a szent forráshoz!

Rólad itt eltűnik szenny és folt.

Majd zenged a Bárány énekét:

“Áldom szent Nevét!”

refrén: Áldom...