2017. október 10. kedd

2017.10.10 08:51

2017. október 10. kedd

 

Si­mon így fe­lelt: „Mes­ter, egész éj­sza­ka fá­rad­tunk ugyan, és sem­mit sem fog­tunk, de a te sza­vad­ra még­is ki­ve­tem a há­ló­kat.”

(Lukács 5,5)

 

Egye­dül nem megy. Sőt, re­á­li­san gon­dol­kod­va, az egész ke­resz­tény élet le­he­tet­len vál­lal­ko­zás. Ha azon­ban fel­hang­zik Urunk hí­vó sza­va, új­ra pró­bál­ko­zunk. Mert ami sa­ját erőnk­ből nem megy: a jó­ság, az em­ber­ség, a sze­re­tet, a meg­bo­csá­ta­ni tu­dás, az Is­ten sze­rin­ti élet, még­is mű­kö­dik Jé­zus sza­vá­ra, Jé­zus út­ján, Jé­zus Lel­ké­vel. Az ő sza­vá­ra kezd­jük új­ra – nap mint nap.

 

A nap éneke:

SZAVADRA Ó URAM