2017. november 24. péntek

2017.11.24 10:43

2017. november 24. péntek

 

„Mert tudom, hogy hûtlen voltam, és vétkem mindig elõttem van.”

(Zsoltárok 51,5) 

 

Sem távoli tájak, sem könnyed esték, sem lelkiismeretet elnémító hangoskodás, sem feddõ szó hallatán befogott fül, sem kifordított, magyarázkodó szavak, sem elforduló tekintetek, sem semmiféle más elhárító mechanizmus nem oldoz fel, nem rendezi az elrontott kapcsolatok. Félreértett szavak, indulattal elkövetett tettek, összegubancolódott történések sorát, egyedül a szembesülés magammal, a múlt és a jelen valóságával, a jövõben várható következményekkel és a megbocsátás elfogadásával. Uram, irgalmazz! 

 

A nap éneke:

HŰSÉGED VÉGTELEN

 

1.Hűséged végtelen Atyám nagy Isten,

Elhat a mélybe az egek fölé,

Irgalmad nem fogy a múló idővel

Ki voltál, az maradsz mindörökké.

Refrén:

Hűséged végtelen, hűséged végtelen,

Minden nap új áldás árad reám.

Hiányom pótolod hatalmas kézzel.

Hűséged végtelen, Uram hozzám!

 

2.A tél, a nyár, az ősz, a feslő tavasz.

A nap, a hold s a nagy csillagsereg,

Ezt zengi szüntelen együttes karban:

Te vagy az irgalom, a szeretet.

Refrén: Hűséged végtelen…

 

3.Eltörlöd bűnömet, béke leng körül,

Velem vagy s lényed úgy megvidámít,

Erőt adsz mára, a holnapra reményt,

Áldásod ontja rám bő árjait.

Refr: Hűséged végtelen…