2017. november 21. kedd

2017. november 21. kedd

„Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.”

(Róma 8,16) 

Gyermek. Olyan fogalom ez, amely feltételezi egy másik oldal: a szülõ létét. Gyermekké az tesz, hogy van szülõ, akihez olyan jellegzetes szálak fûzik a gyermeket, mint a ráutaltság, a bizalom, a szeretet. E két fogalom egymást feltételezi, együtt érthetõ: szülõ a gyermekkel, gyermek a szülõvel. – Hiányaink arról a Másik Félrõl beszélnek. Róla beszél a lelkünkben megszületõ hívás: „Atyánk! Szükségünk van országodra és jóakaratodra, gondoskodásodra és bocsánatodra!” Róla beszél a feléledt bizalom is, amellyel megszólítjuk. Mindezt a Lélek indítja bennünk. Megszületik bennem az Atya képe, és újra megszületek én is: mint az Õ gyermeke.

A nap éneke:

TÜZED URAM, JÉZUS

1.Tüzed, Uram, Jézus szítsd a szívemben,

Lángja lobogjon elevenebben.

Ami vagyok és mind, ami az enyém,

tartsd a kezedben, igazi helyén.

Refrén:

Életem útja örök örömem.

Fény a sötétben csak te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem tart a te kezed!

2.Szorongat a sátán, de te velem vagy

Hű szabadítom, aki el nem hagy.

Ennek a világnak fekete egén,

Lényed a csillag, sugarad a fény.

Refrén:

Életem útja örök örömem.

Fény a sötétben csak te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem tart a te kezed!

3.Jön az örök nap, már közeledik ő,

Mennyei honban hazavinni jő.

Röpke pillanat, míg tart a keserű,

Jézus elém jön, örök a derű.

Refrén:

Életem útja örök örömem.

Fény a sötétben csak te vagy nekem.

Hallod imám, és bármi fenyeget,

Nem hagy el engem tart a te kezed!