2017. november 19. vasárnap

2017. november 19. vasárnap

„Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket.”

(Zsoltárok 67,2) 

A mondás úgy tartja: „Jótett helyébe jót várj!” De a jóra sokszor akkor is szükségünk volna, amikor nincs erõnk a jó cselekedetekhez. Amikor hiányokkal, kétségekkel, tehetetlenséggel küszködünk. Amikor éppen ürességünkre eszmélünk rá, arra, hogy bizony koldusok vagyunk. Mennyivel inkább szükségünk van ilyenkor a jóra, hogy valami jó szálljon meg, vagy valaki jót tegyen velünk. Urunk részérõl a kegyelem és az áldás ilyen gyógyítója életünknek. Aki nem jótetteinkért jutalmaz jóságával, épp ellenkezõleg: elénk jövõ jósága tehet késszé minket is a jóra. 

A nap éneke:

ISTEN KEGYÉBEN

1.Isten kegyében nem tudom, részes, hogyan levék.

Megváltva, óh mért lettem én, ki oly bûnös valék.

Refr: De azt tudom, kiben hiszek jól!

És nem szakaszt el Tõle semmi sem.

Megadja örök részemet, mikor el fog jönni Õ.

2. Én nem tudom miként adott, Isten nékem hitet,

S igéje lelkem kínjait, miként szüntette meg?

Refr: De azt tudom, kiben hiszek jól!...

3.Én nem tudom, hogy Szent Lelke,

Hogy ad oly meggyõzõdést?

Jézust Dicséri bennem és nyújt megelégedést.

Refr: De azt tudom, kiben hiszek jól!...

4.Én nem tudom, hogy mily sok öröm,

Vagy mennyi fájdalom.

Lesz még osztályrészem nekem, e földi utamon?

Refr:De azt tudom, kiben hiszek jól!...

5.Én nem tudom, hogy mikor jön el

az Úr milyen hamar.

Halállal hív e majd haza, vagy angyal ajkival?

Refr:De azt tudom, kiben hiszek jól!...