2017. november 13. hétfő
2017. november 13. hétfő
Pál írja: „Üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk.”
(2.Korinthus 4,9)
Pál tudja: van valaki, aki nem ereszti el a kezem. Van valaki, aki nem tágít mellõlem. Akkor sem, mikor emberek fordulnak ellenem; akkor sem, mikor kicsúszik a lábam alól a talaj. Gyengeségemmel nem él vissza. Ha elesem, nem nevet kárörvendõen. Minden mélységbe végsõkig követ. Áldó hatalma jótékonyan rejtõ oltalom. De jó volna mindig ilyen szemmel nézni forrongó, tipródó, zaklatott életünkre! Urunk, adj nekünk ilyen látást és ebbõl fakadó erõt, nyugalmat!
A nap éneke:
TE FELEMELSZ
1.Ha szívem fáj és kétely lakik bennem,
A csüggedés oly közel jön hozzám.
Én várok rád s te mellém ülsz a csendben,
Megvigasztalsz a jelenléteddel.
Ref.: Te erőt adsz ha megfárad a lelkem,
Erőd adod, velem vagy te nem hagysz el.
Felemelsz tovább viszel az úton,
Te erőt adsz mely nem fogy el sosem.
2.A szívem már csak nálad lel békére,
Nem élhetek te nélküled tovább.
Nézlek és lelkem megtelik csodával,
Az éltemet veled ragyogja át.
Ref.: Te erőt adsz ha megfárad a lelkem,
Erőd adod, velem vagy te nem hagysz el.
Felemelsz tovább viszel az úton,
Te erőt adsz mely nem fogy el sosem.