2017. március 16. csütörtök

2017.03.15 21:45

2017. március 16. csütörtök

 

„Keményen megfeddett engem az Úr, de nem adott át a halálnak.”

(Zsoltárok 118,18)

 

Mikor szereti egy apa vagy egy anya a gyermekét? Ha minden rosszaságot ráhagy? Ha hagyja élni bele a világba, neveletlenül, sõt rá is beszéli a léhaságra? Ilyen „apa” lenne Isten? Nem, éppen ellenkezõleg: Isten a legszeretõbb Atyánk! A zsoltáríró Isten kezét látja abban, ami õt érte, de tudja, hogy szeretõ atyai kéz feddte meg. Olyan kéz, amelynek hatalma van életet adni és elvenni, hiszen teremtõ kéz; és ez a kéz óvja meg a haláltól is. Hogyan lehetséges ez így együtt? Ne csak azt érezzük, hogy „már megint ránk nehezedik” egy kéz – adjunk hálát érte, hogy tenyere alattunk van, és irgalma megtart.

 

A nap éneke:

AZ ÚR IRGALMA