2017. március 14. kedd
2017. március 14. kedd
„Isten ezekben a végsõ idõkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette.”
(Zsid.lev. 1,2)
A végsõ idõkkel ma sokféle összefüggésben szeretnek foglalkozni. Sokakban ott a nyomasztó érzés: valami végpont felé közeledik az emberiség. Ijesztõ méreteket öltött a babonaság, a pogányság, a jóslás, a varázslás, a horoszkópkészítés stb. elterjedése. Ezekkel a praktikákkal a jövõt igyekeznek megvilágítani az „egyszerû, tudatlan ember” számára – persze sok pénzért… Ha nem lenne piacuk, nem lennének tele e „szolgáltatásokkal” a lapok, tv adók. Talán soha nem volt nagyobb szükség arra, hogy határozottan, fennhangon megszólaljunk: a végsõ idõk Ura egyedül a teremtõ Isten, s amit tudnunk kell, azt az írott, valamint a testté lett Igében, Krisztus által õ elmondta! Megtéréssel és hívõ élettel fordíthatunk csak személyes sorsunkon.
A nap éneke:
ÉN NEM TUDOM…