2017. március 1. szerda
2017. március 1. szerda
Így szólt az Úr: „Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj.”
(Jeremiás 15,19)
Jeremiás arról panaszkodott, hogy Isten újra meg újra eltűnik tekintete elől, olyan lett hozzá, mint a búvópatak. Ebből gondolja, hogy szolgálatára sem tart már igényt: hiszen hogyan hirdesse népének Isten akaratát, ha maga sem látja őt? Jeremiás halálosan komolyan veszi: nem állhat ki prédikálni, ha nem maga Isten adja a szájába az igét, amelyet szólnia kell. Mivel Isten látja, hogy Jeremiás kiállta a próbát, nem akar - a tőle kapott ige híján - saját gondolatait hirdető álprófétává lenni, megígéri, hogy ha megtér, újra szolgálatába fogadja.
A nap éneke:
AZ ÚR AZ ÉN HŰ PÁSZTOROM