2017. május 21. vasárnap
2017. május 21. vasárnap
„Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét! Õ tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon.”
(Zsoltárok 66,8-9)
Mikor elfárad a test, és megretten a szív, bizony meginognak a lábak is. Ilyenkor a legvitézebb harcosok is tudják, hogy erejük végére értek, és a saját karjaik többé nem segítenek rajtuk. Külső segítség kell, vagy elvész minden. Márpedig az élet egy vég nélküli harc, ahol állandóan küzdenünk kell, és előbb vagy utóbb legyőznek minket. – Izrael népe egyáltalán nem jelentett nagy erőt az ókori keleten. A nagy nemzetek rendszeresen átgázoltak rajtuk. Minden emberi számítás szerint el kellett volna veszniük, felmorzsolódni a népek között. De Isten életben tartotta őket, és nem engedte, hogy elessenek. Nem csupán ígéreteket adott nekik, hanem be is teljesítette azokat, mert elküldte a megígért Messiást. A népek és nemzetek pedig Jézus Krisztusban új utat kaptak. – Mi is azok közé tartozunk, akik dicsérhetjük az Urat. Lábaink a lelki sziklára állhatnak, hogy Krisztus drága sarokkövén felépülhessen a lelki ház.
A nap éneke:
JÖJJETEK ÁLDJUK ISTENÜNK