2017. május 20. szombat

2017.05.19 21:20

2017. május 20. szombat

 

„A nyomorultak és a szegények vizet keresnek, de nincs, nyelvük kiszárad a szomjúságtól. De én, az Úr, meghallgatom õket.”

(Ézsaiás 41,17)

 

Amikor Izrael népe kivonult Egyiptomból, hamar a pusztában találta magát, ahol szenvedett a víz hiányától. A fogságból hazatért maradék nép is valami hasonlót él át. De õk a lerombolt templomot látva átérzik, hogy a szomjúság többet jelent, mint az emberi szervezet vízhiányát. Az Úr igéje után áhítozik a nép. Bár a történelemkönyvek nem tudósítanak errõl, állandóan visszatér az igény: a szegénység vagy a jólét ellenére tulajdonképpen Isten szava után sóvárognak az emberek. A szomjúság képe állandóan példája a szükségnek. Az igazi szükséget viszont Jézus fogalmazza meg, amikor ezt mondja: "Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert õk megelégíttetnek." (Mt 5,6)

 

A nap éneke:

TÉGY FOGLYODDÁ URAM

 

1. Tégy foglyoddá, Uram,
Akkor szabad leszek;
Késztess megadni önmagam,
Győzelmet úgy veszek!
Ha küzdve küszködöm,
A földre roskadok,
De ha karod lesz börtönöm,
Akkor erős vagyok.

2. Szívem gyáván remeg,
Úgy hajlik, mint a nád,
Amíg Benned nem lelte meg
Parancsoló Urát.
Míg láncra nem vered,
Boldogtalan, sivár;
De hogyha szolgád lesz Neked,
Akkor üdvöt talál.

3. Lelkem mindjárt alél,
Nem tölti tűz, se hit,
Míg benne égi tűz nem kél,
S szolgálni nem tanít.
Vezetni úgy tudok,
Ha Szentlelked vezet.
Zászlóm fennen csak úgy lobog,
Ha fúj leheleted.

4. Majd úgy uralkodik,
S nyer lelkem égi trónt,
Ha Néked hódol a porig,
Ha mindenről lemond.
Vész és vihar között
Úgy áll végig híven,
Ha Nálad békén kikötött,
S mindvégig ott pihen.