2017. május 12. péntek
2017. május 12. péntek
„Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsõségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik.”
(Lukács 12,27)
Korunk elvárások tömkelegét zúdítja ránk. Hajszoljuk a sikert, az elismerést, az emberi dicsõséget. Vannak, akik kiemelkednek a többiek közül, míg mások belerokkannak ebbe a hajszába. Pedig mindez csak a mulandó világ része! Sok mindenért aggódunk, mert azt hisszük, ezek a legfontosabbak. Pedig mennyivel könnyebb lenne Isten gondviselésére bíznunk magunkat és keresni az õ országát!
A nap éneke:
LELKEM ÁLDD AZ URAT
1.Egy új nap kél, és már ébred minden,
Itt az idő, hogy áldjalak,
És bármi ér ma, bármit rejt az út előttem,
Hadd zengjek este is majd hálával!
Refr: Lelkem áldd az Urat, áldd az Urat,
Egyedül Őt imádd!
Zengj úgy, mint soha még, Őt dícsérd!
A lelkem csak Téged áld.
2.Kegyelmed nagy, és türelmed hosszú,
Szerelmed mély és az égig ér,
Nem szűnök énekelni jóságodról,
Tízezer okom van, hogy zengjek még.
Refr: Lelkem áldd az Urat, áldd az Urat,
Egyedül Őt imádd!
Zengj úgy, mint soha még, Őt dícsérd!
A lelkem csak Téged áld.
3.És egy nap majd ez a test elgyengül,
Erőm elhagy, s utam véget ér,
A lelkem mégis Téged áld vég nélkül,
Tízezer évig és mindörökké.
Refr: Lelkem áldd az Urat, áldd az Urat,
Egyedül Őt imádd!
Zengj úgy, mint soha még, Őt dícsérd!
A lelkem csak Téged áld.
A lelkem csak Téged áld.
A lelkem csak Téged áld.