2017. június 6. kedd
2017. június 6. kedd
„Ébren van szemem az éjszakai õrváltáskor is, és elmélkedem ígéreteiden.”
(Zsoltárok 119,148)
Mivel alszunk el, és mivel kelünk? Nem mindegy. Beszélgethetünk azzal, aki nappal is, éjjel is Urunk. Álmatlan éjszakáink bosszúság helyett tartalmasan is telhetnek; ízlelgethetjük, fontolgathatjuk, magunkévá tehetjük azt, amit lehet, hogy a fejünk már ismer, de a szívünk még nem sajátította el Isten ígéreteit.
A nap éneke:
TESTVÉREK MENJÜNK BÁTRAN
1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj,
E földi pusztaságban Megállni nagy veszély.
Hát merítsünk erőt A menny felé sietni,
Nem állva megpihenni A boldog cél előtt.
2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az;
Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s igaz.
Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva,
Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.
3. Elmúlik nemsokára a földi vándorút,
És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut.
Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek,
S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.