2017. június 19. hétfõ
2017. június 19. hétfõ
„Ehetsz jóllakásig, és áldani fogod Istenedet, az Urat.”
(5.Mózes 8,10)
Évezredeken át az ember az ételt-italt mint Isten ajándékát vette, megbecsülte, és természetes volt, hogy neki köszönte meg. „Áldotta az Istent” Izrael népe a kenyérért csakúgy, mint a mannáért. Ehhez a szemlélethez, ehhez az „õsi” hozzáálláshoz lenne jó visszatérnünk! Talán nem pazarolnánk annyit, miközben a világ egyik fele éhezik, a másik pedig szó szerint belehal saját jólétébe, az elhízásba… Isten megadja a mindennapi kenyeret, „jóllakásig”, pont annyit, amennyi kell – és õt illeti a köszönet naponként!
A nap éneke:
MIKOR MÉG SEMMI NEM LÉTEZETT
Mikor még semmi nem létezett
Nemzetek, népek, királyok és bölcsek
Nem volt még ember, és földi élet sem
Te akkor már szerettél engem.
Hatalmak jöttek és tûntek el
De oly csodát, mint Te senki nem tehet
A földnek kincse nem érhet fel Veled
És senki másé nem lesz már szívem.
Eljöttél, feláldoztad Magad
Szenvedtél, azért, hogy célt mutass
Helyettem meghaltál, hogy éljek
És ezért követlek bárhová.